A ráncfelvarrás nem elég gazdasági válságban

Ma délután ismerteti és bocsátja társadalmi vitára a várhatóan 2011 januárjában elinduló II. Széchenyi Tervet Orbán Viktor miniszterelnök.

Kormányzati forrásból annyi már tudható, hogy annak középpontjában az egészségipar, a zöldenergia, és az energiahatékony lakásépítés és -felújítás lesz, szemben az I. programmal, amely a lakásépítések mellett a sztrádaépítésekre, a gyógyfürdőfejlesztésekre fókuszált.

Az első Széchenyi Terv meghirdetésének 10. évfordulóján induló új program, a 2001-2002-eshez hasonlóan, a kis- és középvállalkozások támogatását tűzi ki célul, és pályázatok útján hazai, valamint európai uniós forrásokat használnak a finanszírozáshoz.

A II. Széchenyi Terv egyik sarokköve a kormány szerint az egészségipar fejlesztése lesz, amely magába foglalja a gyógyszeripar, az orvosiműszer-gyártás, a gyógyturizmus és a négy nagy orvosi egyetem fejlesztését is. A Fidesz „újfajta megközelítésben" alakítaná át az egészségügyi rendszert, amely nemcsak szolgáltatásként működik majd, hanem tervük szerint a gazdaság egyik húzó ágazata lesz. Úgy vélik, a válságból való kilábalás egyik eszköze lehet az egészségügy, amelyet a Fidesz nemzeti alapprogramjának legfontosabb feladatai közé emelt. Megváltoztatnák az ágazat finanszírozását, a tartalékok feltárása mellett pluszforrást kapna a gyógyító-megelőző munka.

Kökény Mihály, az MSZP egészségügyi szakpolitikusa, a Horn-kormány népjóléti minisztere elmondta: az elmúlt nyolc évet nem lehet zárójelbe tenni, és felhívta a figyelmet arra, hogy a Fidesz 1998-2002 között 400 százalékos béremelést ígért az orvosoknak, amit nem teljesített. Ezzel szemben a baloldali kormányok 2002-2010 között 50 százalékos béremelést hajtottak végre, erősítették a járulékfizetési fegyelmet, elindult a népegészségügyi program, mentőállomások épültek, hatvannégy rendelőintézetet adtak át és több kórház jutott uniós fejlesztési forrásokhoz.

Kökény Mihály kifejtette: a baloldali kormánynak volt mersze elindítani a reformokat, amelyeknek még úgy is lett eredményük, hogy nem kaptak elég támogatást. Ráadásul minden változást a jobboldal akadályozott meg.

A szocialista politikus szerint szükség van bérfelzárkóztatásra az ágazatban, meg kell változtatni azokat a körülményeket, amelyek fenntartják a hálapénz rendszerét, kell letelepedési támogatás, és perspektívára is szükség van. Itt az idő, hogy a mértékadó szakmai és politikai erők egyezségre jussanak az egészségügy alapvető jövőképéről, de az öncélú politikai kinyilatkoztatásoknak nincs helyük, mint ahogy a lelkesítő, simogató ígéreteknek sincs.