A segély az utolsó stáció

A fogyatékkal élőknek alig tizede dolgozik - Amit az állam az egyik kezével ad, azt a másikkal vissza is veszi.

Az esélyegyenlőség éve volt a tavalyi: három évvel kitolták a középületek akadálymentesítésének határidejét, csökkentették a segédeszközökhöz nyújtott állami támogatást, és nem nyúltak a fogyatékosok önálló életvitelét segítő, hét éve változatlan támogatáshoz.

A gazdasági tárca például azzal utasította el tavaly a mozgássérültek útdíjhasználatának eltörlését célzó ellenzéki javaslatot, hogy minden bevételre szükségük van. Jelentősen csökkent az elmúlt évben a gyógyászati segédeszközök támogatása is, miközben a termékek ára esetenként drasztikusan emelkedett. A kerekes székek közül például a közgyógyellátásra jogosultaknak csak a legegyszerűbb "tolószék" árát - nyolcvanezer forintot - téríti meg az Országos Egészségügyi Pénztár, méghozzá ötévente egyszer. Az igazolványnyal nem rendelkezőknek csak a 80 százalékát. Ráadásul egy ilyen szék legfeljebb csak arra alkalmas, hogy a lakáson belül tologassák a benne ülőt. Az önálló életvitelt lehetővé tevő aktív kerekes szék ára viszont hatszázezer forint is lehet, míg az elektromos változatokért 1,5 millió forintot is elkérhetnek.

Immáron hét éve változatlan viszont a fogyatékosok önálló életvitelét szolgáló támogatás nyugdíjminimumhoz kötött mértéke, amelynek összege jelenleg 22 ezer forint. Ám ezt is csak a 60-80 százalékban rokkantnak nyilvánítottak igényelhetik, a többieknek marad a rokkantnyugdíj, meg az évi 7000 forintos közlekedési támogatás.

A tavaly bevezetett rehabilitációs járadék elméletileg javíthat a helyzeten. A kérdés az, hogy mivé válik a jogalkotó szándéka a gyakorlatban.

- A fogyatékkal élőknek jelenleg alig tizede dolgozik. Az arány javításához azonban nem csupán a munkaadók hozzáállásán kellene javítani, hanem a fogyatékosokat is fel kell készíteni a munkába állásra - figyelmeztet Szakály József, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) főtitkára. - Többségük ugyanis alulképzett, sokan pedig egyszerűen megszokták a segélytől függő létezést.

- A segélyezés csapda - állítja Nagy Géza, a fővárosi Jövő Házában kialakított Ability Park létrehozója. - Rögzít egy állapotot, ahelyett, hogy változtatásra sarkallna. Ráadásul sokba kerül, és ha őszinték vagyunk, nem is túl hatékony segítség. De könnyebb, mint megakasztani a segélyfüggőséghez vezető folyamatot. Alkalom lenne rá bőven. Akkor például, amikor a sérülten születő gyermeket bentlakásos intézetben kell elhelyezni azért, mert a szülei nem kapnak közlekedési támogatást ahhoz, hogy a kezelésekre vagy iskolába elvihessék. Esetleg akkor, amikor az integrált oktatást meghirdetve nem biztosítunk elég gyógypedagógust, pszichológust, terapeutát a fogyatékkal bekerülő gyermek sikeres részvételéhez. De akkor is közbeléphetne az állam, amikor a diplomás vak fiatal munka nélkül pergeti otthon a napjait vagy éppen eredménytelenül próbál bejutni az önkormányzathoz, a könyvtárba vagy a színházba. A különféle jogcímeken kifizetett támogatás csak az utolsó stáció.