A Szent Imrében javult a betegek étkeztetése

Kérésre a betegek értékeit leltár alapján, két tanú jelenlétében a pénztár széfjében helyezik el.

Akár szép, akár lepusztult, ha betegként tér be az intézménybe az ember, számára az a legfontosabb, hogy meggyógyítsák, bízhasson orvosaiban, a szakszemélyzet tagjaiban. Csak hát a mai magyar kórház egy kicsit maga is beteg. Reformbeteg.

A Szent Imre Kórházban a járóbeteg-szakrendelés jelenlegi éves mérete körülbelül 350 ezer ember. A másik méret a fekvő, illetve a krónikus gyógyulni vágyók számát mutatja, akik a jelzett időszakban lehetnek százan. Sípos Mária, a kontrolling irodavezetője elmondta, ha kötelezővé teszik a személyes betegágyankénti széfek beszerelését, akkor 653 széfre lesz szükségük, mert ennyi a betegágy. Bacsóné Szabó Julianna, a neurológia főnővére hozzáteszi, mindenütt lopnak, szerinte egyetlen kórházban sem az ágyankénti széf a megoldás. Béli Edit úgy látja, tanulja meg a beteg, ha kórházba megy, otthon kell hagyni az aranyait. A nem új keletű belső szabályozás értelmében kérésre a betegek értékeit leltár alapján, két tanú jelenlétében a pénztár széfjében helyezik el. Ezt a műtét előtti vagy eszméletlen betegeknél automatikusan megteszik. Ez esetben természetesen a kórházé a felelősség, személyi széf esetében viszont nem. 

Patrikné Szőke Margitot a közelmúltban Hollandiában műtötték epével. Ott nem volt széf, de reggelente krómozott kiskocsikon tolták be a gyümölcsökkel, sajtokkal, kefirrel és mindenféle könnyű étellel megrakodott tálcákat. A vezető dietetikus, Bereti Istvánné elmondta, a Szent Imrében eddig is változatos volt az étel, az a reformintézkedés tehát, amely szerint kétféle menüből választhat ebédet a beteg, itt nem igazán újdonság. A diétások és a diabéteszesek eddig is betegségüknek megfelelően, változatosan étkeztek. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a normál betegek 295 forintos napi normájának 550 forintra történt emelése meglátszik a reggelin, az ebéden és a vacsorán is.

Zárai Gyuláné ápolási igazgató hozzátette, a megemelt normapénzről szóló rendelet pluszkiadással is járt, hiszen több hűtőszekrényt és tárolóedényt kellett venni. A mintegy kétmillió forintos ügylet persze egyszeri kiadást jelent, amit „le tud nyelni" a kórház. Arról nem esik szó, hogy a számlaadás nem az egészségügyi reform része, a kórházi dolgozók számára a különböző intézkedések összemosódnak. Az intézkedésnek inkább az volt a célja, hogy a betegek is rájöjjenek: az egészségügyi ellátás is egy szolgáltatás, amely nem ingyen jár mindenkinek, a kórház az egyik legköltségigényesebb intézmények közé tartozik. Ha valaki számlát ad, kénytelen jótállani a feltüntetett szolgáltatásokért.