A szenvedésnek van értelme - egyistenhitben élők a segítésről | Weborvos

Az M1 műsorában az egyistenhitben élők beszélgettek a szenvedésről.

A bécsi pszichiáter és neurológus, Viktor E. Frankl intenzíven foglalkozott a szenvedés, a bűn és a halál problematikájával - ezt nevezte az ember tragikus triászának. Nagy különbségek lehetnek abban, ahogy a szenvedést megéljük. Mert sorsalakításra alkalmassá tevő mozzanattá is válhat az, amit az emberre a sors kiró.

Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke azt mondta, az önként vállalt szenvedés egészen más kategória: ennek esetében meg kell hogy csillanjon az a remény, hogy ezért valami jutalom jár, ha nem a szenvedőnek, akkor például a családjának. Vecsei szerint ez a fajta áldozathozatal egy elfelejtett dolog, pedig még egy rossz döntés eredményeként született szenvedésben is megtalálja az értelmet a szenvedő. Hangsúlyozta, jól segíteni nagyon fontos, rosszul segíteni bűn.

Muszbek Katalin orvos, a Magyar Hospice Alapítvány elnöke arról beszélt, praxistapasztalata számára azt mutatja, létezik az emelt fővel viselt szenvedés, ami sokszor dühvel és haraggal indul, majd átvált egy másik fázisba, megjelennek a pozitív értékek. Amióta rákbetegekkel dolgozik, tudja, lehet, hogy a lelki megvilágosodás az embernek csak az élete végén következik be. Sokan azt mondják, amikor a diagnózist közlik vele, hogy nem fogja végigcsinálni, s ehhez képest a kezelés előrehaladtával nő az élethez való ragaszkodás igénye. Tanulmányok bizonyítják, hogy a rákbetegek között alacsonyabb a beteljesedett öngyilkosságok aránya, mint az átlag populációban, közölte Muszbek Katalin.

Dr. Hegyi László kézsebész, diakónus azt mondta, hogy számára vonzó az a teológiai kép, miszerint Krisztus, akit az Isten elhagyott, azért ment le a pokolba, hogy ott találkozzon vele.

Balázs Gábor filozófiatörténész, az Izraeli Kulturális Intézet igazgatója szerint a szenvedés megítélésében az empátia komoly hiánya mutatkozik meg a környezet részéről. Mint kifejtette, van egy mondhatni bizarr szabály a zsidó jótékonyságban: mindenkit, aki elvesztette a vagyonát, oda kell visszahelyezni, ahol korábban élt. Azt is elmondta, képesek és kötelesek is vagyunk segíteni, az „akarok" egészen másként vetődik fel egy zsidó-keresztény tradícióból származó ember számára, nem végezheti el azt a mérlegelést, hogy szimpatikus vagy ellenszenves-e a szenvedő. Akivel az ember találkozik, azon képes segíteni, hangsúlyozta, előbbre való kötelesség, hogy azon segítsek, aki ott van mellettem.

Dr. Orosz Gábor Viktor teológiai adjunktus szerint a vallási hagyományok arra bátorítanak minket, hogy szabaddá váljunk a szenvedésre, miközben racionálisan menekülnénk a szenvedéstől.