A törvény én vagyok!

A helyzet tehát több mint kaotikus, de nem mondhatják a koalíciós parlamenti képviselők, hogy ezért ők nem felelősek.

Az Alkotmánybíróság (AB) október 29-én kelt határozatával elutasította a tavaly ősszel viharos körülmények között megalkotott, az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat – írja Hankó Zoltán gyógyszerész, a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke publicisztikájában. Az ügy felett könnyen napirendre lehetne térni, mert nem először alakul ki olyan helyzet, hogy az AB másként ítél meg egy jogszabályt, mint ahogy azt az alkotmányellenesség kimondását kezdeményezők remélik.

Véleménye szerint a kezdeményezők azért kérték az AB-tól a törvény megsemmisítését, mert az annak előkészítése során az Egészségügyi Minisztérium figyelmen kívül hagyta mindhárom szervezet korábbi kamarai törvényének véleményegyeztetésre előírt, igen precíz eljárási rendjét. A jogalkotásra vonatkozó konkrét törvényi előírásra fittyet hányva, az érintettekkel előírt kötelező egyeztetéseket cinikusan félresöpörve terjesztette az Országgyűlés elé a tervezetet, amit aztán a képviselők meg is szavaztak.

Törvénysértő törvényalkotás történt, amit a gyógyszerészkamara - az AB-nak pótlólag eljuttatva - jogerős bírósági ítélettel is bizonyított. Az AB is megállapította a törvénysértést, a vitatott kamarai törvény megalkotásakor olyan „súlyos szabálytalanságok" történtek a közhatalminak minősülő kamarák kárára, amelyek „alapul szolgálhatnak a közjogi érvénytelenség megállapításához". A helyzet tehát több mint kaotikus, de nem mondhatják a koalíciós parlamenti képviselők, hogy ezért ők nem felelősek. Egyrészt ismerniük kellett a törvényalkotás törvényi előírásait, másrészt sokan közülük bizonyíthatóan tudtak arról, hogy a szaktárca közjogi érvénytelenségre okot adó módon készítette elő mindkét jogszabályt.

Jogállamban olyan gyakorlatnak kell érvényesülnie, hogy ne érje meg törvényt sérteni, és normakövető módon legyen érdemes élni. A törvénytelenség elkövetője viselje normasértésének következményeit, az állami szervek pedig minden tőlük telhetőt tegyenek meg a sértett jogainak védelméért. Ha nemcsak a kormányzati gyakorlat, hanem az alkotmánybírósági ítélkezés is ezzel ellentétes irányt vesz, akkor itt az ideje komolyan elgondolkodni az okokról és a jogállami normák gyengülésének következményeiről.