A törvény üres lapjairól | Weborvos

Fölöslegesen javítgatják a szocialisták legújabb elképzeléseik szerint a pénztártörvényt.

Állami tulajdonban tartaná az MSZP az egészségbiztosítási pénztárakat, amelyekből a legújabb elképzelések szerint hét működne regionális szinten. Gilly Gyula egészségpolitikai elemző a Magyar Hírlapnak elmondta, fölöslegesen javítgatják a szocialisták legújabb elképzeléseik szerint a pénztártörvényt. Szerinte most lehet írni egy új jogszabályt, vagy szemérmesen lemásolni egy már meglévőt, például a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalét.

Nem tudni semmit arról, hogyan működne majd az elképzelések szerinti hét regionális pénztár. A szocialisták jelenlegi kommunikációját értelmezve három lehetőséget említ a szakember. Az egyik, hogy a százszázalékosan állami tulajdonú pénztárak egymástól függetlenül, profitorientált gazdasági társaságokként dolgoznak, a másik lehetőség a nonprofit jelleg. Az egységes kockázati közösség hét részre darabolása azonban mindkét esetben veszélyt hordoz: egy-egy pénztár működése kevésbé lesz gazdaságos és stabil, a nagyobb értékű gyógyító beavatkozások könnyebben „padlóra küldhetik".

A tulajdonosi szerkezetüktől függetlenül és jellegükből adódóan - a gazdasági társaságok mindig cégszerűen viselkednek: visszafogják kiadásaikat. A profitorientált társaságok a lehető legnagyobb haszonra törekednek, s a profitot osztalékként kiveszik a rendszerből, a nonprofit cégek pedig a saját működésükre költik megtakarításukat. A cégszerű működés óhatatlanul a betegellátás színvonalának rovására megy. A pénztárak kockázatközössége közti különbséget a több szakértő által primitívnek nevezett fejkvóta sem oldja meg. Gilly Gyula szerint sem tükrözi a kvóta a betegellátás iránti tényleges szükségleteket. A pénztárak indulása után hamar kiderülhet, hogy az egyik régióba a kelleténél kevesebb, míg a másikba több pénz jutott. Mivel a társaságok önállóan működnek, nincs mit tenni, a pénzt nem lehet átcsoportosítani.

Gilly Gyula egyetlen megnyugtató megoldásnak azt tartja, ha a hét pénztár az egyszervezetű társadalmi egészségbiztosításon belül, úgynevezett decentrumokként működne. Ekkor a pénzt lehetne ide-oda csoportosítani, s a pénztárak tisztességesen szervezhetnék az ellátást. Harmadik lehetőségként ezt is jelentheti a szocialisták kommunikációja.