A toxinügynek csak egy betege lett, a magyar paprika

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

Amíg a felszínen éles politikai harc van a két tábor között, addig elitjeiknek egyes tagjai közös, gátlástalan haszonszerzést folytatnak a háttérben.

A Kalocsai Fűszerpaprika Zrt.-re szemet vetett gazdasági csoportok sohasem nyugodtak bele, hogy a termelők és a dolgozók lettek a tulajdonosok. A toxinbotránnyal végül elérték, amit akartak, de közben elveszett a hazai fűszerpaprika-termelés több mint fele - állítja Lakatos Lajos, aki huszonöt éven át volt a cég vezérigazgatója, és a toxin-perek után ment nyugdíjba. Mint mondja, szíve szerint fellebbezett volna az után, hogy a Kecskeméti Városi Bíróság november végén pénzbüntetésre ítélték két vezetőtársával együtt, de azt tanácsolták: az egészsége miatt hagyja az egészet. A két vádpont közül az egyikben - ártalmas közfogyasztási cikk forgalomba hozatala - felmentették. Ez volt a tulajdonképpeni toxinügy: a vádirat szerint 7,8 kiló olyan paprikaőrleményt hoztak forgalomba, amelyben a toxintartalom meghaladta az egészségügyi határértéket. Mivel azonban e mérési eredmények nem akkreditált laborban születtek, a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy bűncselekményt követtek el.

A másik vádpont a fogyasztók megtévesztése volt: importpaprikát is tartalmazott az az őrlemény, amelynek a csomagolásán az szerepelt, hogy kalocsai paprika. Ezért 700 ezer forintra megbüntetette a bíróság. Mivel sem ők, sem az ügyészség nem fellebbezett, az első vádpontban a felmentés, a másodikban a pénzbüntetés emelkedett jogerőre.

A botrány 2004-ben, néhány héttel Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kinevezése után kormányszóvivői sajtótájékoztatón tört ki, hogy toxinnal mérgezett paprikát árulnak az üzletekben, amelyet nem zugkereskedők, hanem ismert, nagy termelők forgalmaztak. Lakatos Lajos szerint ez bizonyos körök részéről a Kalocsai Fűszerpaprika elleni támadás része volt, emellett Gyurcsány Ferencet megvezették. Kapóra jöhetett a lehetőség, hogy azt ígérik, megvédik a magyar lakosság egészségét, és a felmerülő problémák hatékony kezelőjeként viselkedhetnek. Akik azonban előkészítették az ügyet, bizonyára tudták, mit cselekszenek.

Akkorra már számos cég egyre több paprikát importált Afrikából és Dél-Amerikából - a trópuson termett paprikában nem ritka a gombatoxin előfordulása. 2004 nyaráig azonban nem foglalkozott ezzel senki. A Kalocsai Fűszerpaprika 2004-ben importált először, akkor is csak 130 tonnát, azt is azért, mert a 2003-as évszázados aszály miatt kevés paprika termett, és 2004 nyarán az exportot is le kellett állítani, hogy a hazai üzletekbe jusson elég. Az OÉTI engedélyezte a forgalmazását, de ők magunk még külön is bevizsgáltatták a paprikát több laborban, sőt, külföldön is.

A botrány kirobbanása után a bizonytalan laboreredmények miatt és mert együttműködtek az állat-egészségügyi és más hatóságokkal, úgy volt: nem jelentik fel őket az ügyészségen, mégis megtették. A nyomozást kivették a megyei rendőrség kezéből, és átadták a Nemzeti Nyomozó Irodának, ott pedig döntést hoztak az ügyészséggel közösen, hogy a húsipari cégek ellen nem nyomoznak, noha ők száztonna-számra keverték bele a feltehetően szintén toxinos importpaprikát a húsáruba. A hatóságok azzal indokolták ezt, hogy a kolbászban felhígították az őrölt paprikát, ezért ott nem veszélyes.

Itthon éppen akkor tartották az ellenük indított nyomozást bejelentő sajtótájékoztatót, amikor Lakatos Lajos Németországban tárgyalt kétezer tonna paprika exportjáról. A német vevők viszont bevizsgáltatták a tételeket, és az ő megbízható, akkreditált laborjaik mindent rendben találtak, ezért a hazai huzavona ellenére kint sikeres üzleteket kötöttek. Emiatt érzi úgy a visszavonult vezérigazgató, hogy hadjárat folyt ellenük. Végül azért egyezett bele a cég eladásába, mert, minél több idő telt el a rendszerváltás után, annál inkább rájön, hogy nálunk ez nem működik, nemcsak a politikában, hanem a gazdaságban is szekértáborok vannak, és tönkreteszik, aki egyikhez sem akar tartozni. De a cégvezetői munkája során megtapasztalta azt is, hogy amíg a felszínen éles politikai harc van a két tábor között, addig ezek elitjeinek egyes tagjai közös, gátlástalan haszonszerzést folytatnak a háttérben, amelynek áldozatul esik a jogegyenlőség, a nemzetgazdasági érdek és mások üzleti tisztessége egyaránt. Ennek ismeretében nem csoda, ha nemigen törődnek azzal, mi lesz például a fűszerpaprika-ágazat és a belőle élő termelők jövőjével.