A várólistákat is rövidíthetik a magánellátók

Európa hagyományosan sok állami funkcióval meghatározott egészségügyi ellátásában erősödik a magánszerep.

Tényként fogadható el, hogy Európa hagyományosan sok állami funkcióval meghatározott egészségügyi ellátásában erősödik a magánszerep. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az adat, amely szerint a magánkórházi ágyak összes ágyszámon belüli aránya az EU-ban az 1980-as 15 százalékról 2006-ra 21 százalékra emelkedett. A magánszerep erősödése az európai szolidaritási, méltányossági értékek, az ellátás univerzális biztosításának elve miatt korlátozottan jelenik meg az egészségügy finanszírozásában, annál erőteljesebben jellemzi az egészségügyi szolgáltatások különböző szintjeit. A szolgáltatásokban a magánszerep legerősebb formája a tulajdonjog birtoklása.

Az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet (ESKI) most közzétett tanulmányában rámutatnak: vannak területek, amelyekben a magántulajdon erőteljesebb, mint másokban. Ilyen például a fogászat, a pszichoterápia, a fizioterápia vagy az idősek krónikus ellátása - ismerteti a Napi Gazdaság.

Az állami és magánszolgáltatók között nehéz éles határvonalat húzni, hasonlóképpen nincsenek csak az egyikkel vagy csak a másikkal azonosítható tulajdonságok sem. Hagyományosan a magánszektor a piaccal kerül összefüggésbe, holott több helyen erőteljesebb az állami szabályozás hatása a magánszereplők működésére (például Franciaország magánkórházainak tarifáit is az állam határozza meg). A magánszereplő a versennyel sem azonosítható, magánszereplő is lehet monopolhelyzetben.

Vannak országok, ahol a két szektor olajozottan működik együtt. Az Egyesült Királyságban Private Finance Initiative elnevezéssel jellemzett modell lényege, hogy a köztulajdonú kórházak a magánszektortól kölcsönöznek pénzt az infrastruktúra fejlesztésére. Az egészségügyi szolgáltatók gyakran egyszerre rendelkeznek a köz- és a magánellátókra jellemző tulajdonságokkal, szereplőkkel, ezért sokkal inkább jellemezhetők az állami-magán valamilyen keverékével.

A magánszolgáltatók szerepe különböző az egyes országokban. Általánosságban úgy tűnik, hogy a közfinanszírozott magánszereplő a régi uniós tagországokat illetően a biztosítási rendszerekkel jellemezhető országokban jelentősebb (magánpraxisok az alap- és járóbeteg-ellátásban, magánkórházak a fekvőbeteg-ellátásban). Az állami egészségügyi rendszerekben gyakrabban fordul elő, hogy a magánszolgáltató alapítása, működése ellenállásba ütközött, mégis terjedőben van. Változó annak a gyakorlata is, hogy a magántulajdonban lévő szolgáltató részesül-e közfinanszírozásban. Az alapellátásban kötődik mindenütt legszorosabban a közfinanszírozás a
magánszolgáltatókhoz. Általános tendencia, hogy a magánszolgáltatók állami finanszírozása az állami szektor várólistáinak megszüntetésére irányul.

Az új uniós tagországokban a kórházi ágyak mindössze 5-6 százaléka van magántulajdonban (Ciprus és
Csehország kivételével, ahol az arány 18 százalék), mindenütt csak néhány százalékos részesedés jellemzi
a privát ágyakat, túlnyomó részük köztulajdonban van, többségük a helyi önkormányzatokhoz tartozik,
kisebb hányaduk pedig a kormányzathoz. Több országban napirenden van a kórházak gazdasági társaságokká való átalakulása részvénytársaságokká, ám az eltérő politikai szándékok ezt a folyamatot gyakorta lassítják, gátolják - áll a tanulmányban.

A magánszféra erősödésének okát a szakemberek abban látják, hogy Európa-szerte erősödik a neoliberális megközelítések súlya a közpolitikákban, ezzel együtt az egészségügyi ellátásban is. A privatizációtól a politika azt reméli, hogy nő a teljesítmény, a társadalmi jólét, javul az ellátás minősége. Az állami szolgáltató szervezet magánszervezetté alakítása a várakozások szerint javítja a hatékonyságot. Piaci versenyben a magánszervezet életképesebb, mint az állami.

Az orvosi technológia változása is komoly hatással van a magánszektor térnyerésére. Alacsonyabb szintre kerül ugyanis számos eljárás, a fekvőbeteg-ellátás helyett az egynapos ellátás és a járóbeteg-ellátás old meg egyre több problémát.
A szakemberek a privatizáció elleni érveket is megemlítik a dokumentumban. Ezek között szerepel például, hogy kevésbé átlátható a magáncégek gazdálkodása. Kétségre ad okot az is, hogy az állam növekvő függőségbe kerülhet a magánszereplőktől és a hozzáférés sem mindenhol biztosítja az esélyegyenlőséget.
A magánszerep jövőjét illetően az ESKI szakemberei a privát szolgáltatók erősödését prognosztizálják. Feltételezik azt is, hogy bővül majd az állami és magánszféra együttműködése.