Aggasztó diagnózis

Az építkezés 2003 óta áll, csupán állagmegőrzésre évi 80-100 milliót költenek.

Alkalmasabb időpontot elképzelni sem lehetett volna a Magyar Sportorvos Társaság ma tartandó, rendes évi közgyűlésének: a kormány a jövő héten tárgyalja az Országos Sportegészségügyi Intézet, pontosabban annak „zászlós hajója", a Sportkórház jövőjét. A megmaradás, illetve a túlélés a tét. Dr. Berkes István főigazgató, a Magyar Sportorvos Társaság elnöke a Népszabadságnak adott interjúban elmondta, hogy már ott tartanak, hogy minden megoldás elfogadható lenne, csak szülessen végre döntés. Ők nem egyszerűen csak egy egészségügyi intézményt működtettek, hanem egy rendszert, amelynek a Sportkórház a szíve-lelke - fogalmazott.

Kifejtette, a magyarországi sportorvoslás az Országos Sportegészségügyi Intézet irányításával működik; országosan hét regionális központ, azon belül százöt sportorvosi rendelő tartozik hozzá. Ezenkívül létezik még az úgynevezett válogatott kereteket ellátó hálózat, amelyben sportorvosok, masszőrök, pszichológusok, gyógytornászok dolgoznak. A felsoroltak szakmai, adminisztratív, módszertani irányítása a feladatunk. Ezt a többlépcsős, centralizált, jól összefogott, ellenőrizhető, nemzetközileg is elismert rendszert kellene mindenképpen megőrizni, a helyszín mindegy.

Mindazonáltal sajnálná, ha költözni kényszerülnének, ugyanis itt egymás mellett található a Testnevelési Egyetem és a sportegészségügyi központ, karnyújtásnyira vannak a Csörsz utcai sportpályák, és itt van a szomszédban a kongresszusi központ is. A bizonytalanság kikezdi az intézmény hitelét, arról nem is beszélve, hogy egyre-másra mennek el az orvosok, mert nem tudják, mi lesz velük jövőre.

Jelenleg 280-ra, 3OO-ra tehető a sportszakorvosok száma, erre a létszámra feltétlenül szükség van. Az Európai Unióban növekszik a sportorvoslás jelentősége: nemrégiben készült egy 39 országra kiterjedő felmérés, amely szerint 37-ben a sportorvoslás szakvizsgához kötött, 12-ben alapszakvizsga van. Addig általános orvosból négy év alatt bárki sportszakorvos lehetett; azóta az a helyzet, hogy az egyetem elvégzése után az illető előbb leteszi az ortopéd, a belgyógyász vagy bármelyik más szakvizsgát, és csak utána kaphat speciális sportorvosi képzést. Évi 1,3 milliárd forint a költségük, éppen a fele egy kisvárosi kórházénak.

Azt senki nem mondja, hogy szűnjön meg a kialakított rendszer, ám a halogatások következtében az infrastruktúra lepusztult, tönkrementek az épületek. Megkezdték az építkezést-felújítást, aztán elvonták a pénzt, mondván: más kórházakat konszolidálnak belőle. Pillanatnyilag hatvan százalékban szerkezetkész az épület, de nincs pénz a befejezésére. Eddig ráköltöttek mintegy 2,8 milliárdot, kellene még ugyanennyi. Az építkezés 2003 óta áll, csupán állagmegőrzésre évi 80-100 milliót költenek. Nemcsak a versenysport kiszolgálása a tét; manapság sokat beszélnek a népegészségügyről. A megelőzés nem ott kezdődik, hogy a nők menjenek el emlőszűrésre, van-e daganatuk, mert lehet, hogy már későn mennek el. A sportorvosoknak speciális képzettségük van; nem kellene bevonni őket, hogy adjanak tanácsot az egészséges életmódra, közölte Dr. Berkes István.