Alkotmányos jog az utcai fagyhalál

Ma mindenkinek joga van az utcán ülni, feküdni, akár mínusz 20 fokban is.

Eddig csupán a fővárosi önkormányzat fogalmazott meg (1997-ben) hosszabb távú hajléktalanellátási koncepciót, s ennek legmarkánsabb stratégiai indikátora az, hogy „Senki ne fagyjon meg télen az utcákon a segítség hiánya miatt!" Ennek teljesítése azonban nemcsak a szolgáltatók részéről nehéz, de a nemes cél megvalósítása törvényhozói oldalról is támaszt követelményeket - fogalmaz Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke. Ma ugyanis mindenkinek joga van az utcán ülni, feküdni, akár mínusz 20 fokban is, és adott esetben megfagyni. Az utcai szociális hálózat senkit nem kényszeríthet arra, hogy melegedőbe menjen. Ez a negatív zéró tolerancia.

A hajléktalanokért dolgozó szervezetek mind egyetértenek abban, hogy a személyi szabadsághoz való jog egyenértékű az élethez, a méltósághoz, illetve az ellátáshoz való joggal. Vecsei Miklós hozzáteszi: a hajléktalanokat például Budapest turisztikai „vonzereje" szempontjából a graffitivel és a kutyapiszokkal egy szinten említik. Egyes önkormányzatok pedig csak azzal akarják megoldani a kérdést, hogy máshova küldenék őket a közterületekről.

A kuratóriumi elnök szerint ki kell alakulnia egy társadalmi igénynek a probléma megoldására. Analógiaként a közúti balesetet említi, amikor nem nézi senki, ki a hibás, kihívják a mentőt, és a sérültet, ha súlyos állapotban van, nem kérdezik meg, hogy kórházba akar-e menni vagy sem. Meg kell tehát határozni, hogy mikor nem lehet az utcán hagyni a hajléktalant: például 70 év felett, mínusz 15 fokban, bódult állapotban kötelező lenne meleg helyre vinni a fedélnélkülit. Ez lenne a pozitív zéró tolerancia.

 Leginkább a súlyos alkoholfüggőket, a szenvedélybetegeket nem tudják melegedőbe vinni a szociális munkások. A kuratóriumi elnök azonban azt is hangsúlyozza, hogy a téli melegedők tömegszállás jellege sem kedvez a gyakran kommunikációs vagy együttműködési problémákkal küszködőknek, a kutyás nénikről, bácsikról nem is beszélve. Sokkal nehezebb a helyzetük - teszi hozzá Vecsei Miklós - azoknak, akiknél közüzemi tartozás miatt kikapcsolják a gázt, és otthon fagynak meg, ahogy ez az utóbbi napokban többször is történt. A megoldás az lenne, hogy a gázművek sem kapcsolhatná ki a szolgáltatást addig, amíg nincs valami alternatíva. Ilyenkor felszerelhetnének kártyás órát, amivel előre lehet fizetni a fogyasztást, és adott esetben az önkormányzat is adhatna kártyát a rászorulóknak.

A szakemberek az elképzeléseket a Merre tovább? Egy nemzeti hajléktalanügyi stratégia lehetséges keretei című tanulmányban foglalták össze. A Miniszterelnöki Hivatal azt válaszolta, a koncepció egyezik a kormány elképzeléseivel.

Vidéki körkép: Debrecenben becslések szerint 6-700 hajléktalan él. Közülük 300-an állnak kapcsolatban a több mint százmillió forintból - melynek jelentős része állami normatíva - gazdálkodó Refomix Kft. különböző intézményeivel. A legnagyobb helyi hajléktalanellátó két éjszakai menedékhelyet, egy átmeneti szállót, egy-egy rehabilitációs központot, illetve tanyát, családok részére pedig két átmeneti otthont működtet. Hatvan embert foglalkoztatnak, emellett 12 orvos és 12 ápolónő dolgozik a múlt december elején megnyílt 24 órás orvosi ügyeleten, melyet 25 millió forintos OEP- finanszírozással hoztak létre. A téli időszakban, november elejétől április végéig krízisautójuk is 24 órás szolgálatot lát el - mondta el Szemerédy Zsolt ügyvezető.

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel és a Baptista Szeretetszolgálattal együtt összesen 10 utcai gondozó foglalkozik azokkal, akik a hideg idő ellenére sem akarnak melegebb helyre menni. Ilyenkor sokan albérletben, rokonoknál, tanyákon húzódnak meg, de még így is van 50-100 veszélyeztetett ember, aki tartósan az utcán él. Ők leginkább arra hivatkoznak, hogy ellopják a holmijukat vagy bántják őket, ezért nem mennek közös szállásra, pedig 20 fő részére krízisszállást is kialakítottak egy hőszigetelt konténerben. De ők nehezen viselik a kötöttségeket, s azt, hogy alkalmazkodni kell a többiekhez, s ráadásul az alkoholfogyasztást is korlátozzák.

Pécsett a Támasz Alapítvány a hajléktalanok gondozásával foglalkozó legnagyobb szervezet, rajtuk kívül a Katolikus Karitásztól és a Máltai Szeretetszolgálattól remélhetnek segítséget a legrosszabb helyzetben lévők. A három szervezettel tavaly összesen ezer hajléktalan került kapcsolatba, közülük 860 a Támasz Alapítvánnyal, de szakemberek további mintegy 500 főre becsülik azok számát, akik fedél nélkül élnek ugyan, de mindenféle segítséget visszautasítanak. Ez a leghidegebb napokon is előfordul. A Támasz Alapítvány diszpécsere bármikor hívható, este kilenckor pedig elindul a rendszeres krízisjárat: két szociális munkás takaróval, cigivel, étellel és meleg teával felszerelve. - Pécsett 30-50 ember tölti az éjszakáját az utcán, alkalmasint extrém körülmények között, egyetlen kartondobozzal takarózva - mondta Hajdú Krisztián, a Támasz szakmai vezetője. - Mi azonban nem kötelezhetünk senkit arra, hogy velünk jöjjön és egy meleg szobában töltse az éjszakát, hiszen a szociális munka az együttműködésre épül. Ez egyébként komoly szakmai dilemma, hiszen kérdéses, hogy aki mínusz tíz fokban az utcán éjszakázva gyakorlatilag passzív öngyilkosságot követ el, mennyire beszámítható, azaz: meddig tart egy ember belátási képessége. Hajdú hozzátette: ez egyben emberi dilemma is.