Álmomban két macska voltam

Dr. Pusztai Erzsébet egészségpolitikai szakértő a Népszabadságba írt cikket.

Az egykori államtitkár cikkében a Semmelweis-terv kapcsán írja, a betegeket nem csupán megmenteni kell, bár kétségtelenül ez az első teendő, hanem meg kell gyógyítani, azaz hosszú távon életképessé tenni. Szerinte ennek a hosszú távú életképességnek a tervét és garanciáját nem lehet látni a tervben, az anyagi feltételeit pedig egyáltalán nem.

A Semmelweis-terv így fogalmaz a bevezető helyzetelemzésben: „Az államszocialista rendszer kontroll nélküli centralizált irányításának csődje - torz ellátási struktúra. A centralizált irányítás több szempontból is csődöt mondott, és torz ellátási struktúra kialakulásához vezetett. Egyrészt a rendszer érzéketlen (sőt bizonyos esetekben ellenséges) volt az igénybevevői szintről érkező kritikára. Másrészt a rendszer felerősítette a lobbiérdekek befolyásoló hatását, ennek megfelelően az erőforrás-allokációs döntések nem a deklarált módon, azaz a szükségletekkel összhangban születtek meg, hanem az egyes szolgáltatók érdekérvényesítő erejének megfelelően. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a túlcentralizált rendszer nem volt képes adekvát választ adni a betegségstruktúra átalakulására és a költségrobbanás kihívására. A szükséges minőségi igazodás helyett a változó szükségletekre a viszonylag olcsóbb mennyiségi fejlesztéssel reagált."

Az elemzést követően azonban a Semmelweis-terv az egészségügy jövőjét mégis állami szabályozással, állami ellenőrzéssel, állami biztosítóval, az önkormányzati szolgáltatók állami tulajdonba vételével képzeli el. Dominál az elképzelésekben a centralizált irányítás. Véleménye szerint ez ellentmond az elemzésnek.