Az agykutatás a kitörési pont | Weborvos

Európában a lakosság negyede, Magyarországon mintegy harmada szenved valamilyen fokú idegrendszeri betegségben.

Szorongás, pánikbetegség, depresszió, migrén, időskori elbutulás, Alzheimer-kór, epilepszia, skizofrénia. Ezek s egyéb idegrendszeri és pszichiátriai kórok együttesen korunk egyik legelterjedtebb és legköltségesebb népbetegségévé válnak a fejlett, elöregedő társadalmakban. Európában az egész lakosság negyede, Magyarországon pedig már mintegy harmada szenved valamilyen fokú idegrendszeri betegségben. Az Európai Agytanács (European Brain Council) felmérése szerint az agy- és elmebetegségekből származó összes költség (a gyógykezelési, társadalombiztosítási, szociális kiadások, beleértve a munkából való kiesés, munkaképtelenné válás veszteségeit is) 2004-ben majdnem négyszázmilliárd eurót tett ki, ami nagyjából egyharmada volt az összes betegségre jutó költségnek. (Magyarország részesedése ebből mintegy ötmilliárd euró, azaz 1400 milliárd forint.)

Az idegrendszeri betegségek ugyanakkor 2004-ben mindössze nyolc százalékkal részesedtek az összes betegség kutatására jutó összegből. Az ellentmondás feloldásában kiemelkedő szerepet vállalt Freund Tamás agykutató, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója, aki - mint az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének elnöke - az Európai Agytanács elnökével összefogva többször tárgyalt Janez Potocnik tudományért és kutatásért felelős EU-biztossal, és segítségével elérték az Európai Bizottságban és Parlamentben, hogy az unió 2007-ben indult 7. kutatási keretprogramja külön prioritásként jelölje meg az agykutatást.

„Nyilvánvalóvá tettük, ha az agy betegségeire költött éves összegnek csupán egytized százalékát, azaz négyszázmillió eurót költene az unió éves költségvetéséből az agykutatás támogatására, akkor az európai idegtudomány eredményeitől elvárható lesz, hogy a rákövetkező évi költséget két tized százalékkal csökkentsék, elsősorban a megelőzés és korszerűbb gyógyszerterápiák révén. Tehát százszázalékosan megtérülő befektetést ígértünk, ami egyedülálló az Európai Unióban. Ezért lett az agykutatás európai prioritás" - magyarázza Freund Tamás.

Ugyanezt, az agykutatás kiemelt támogatását szeretné elérni idehaza is, ezért részben az ő kezdeményezésével - az Európai Agytanács mintájára - még az idén megalakul a Magyar Agy koalíció. Ez olyan, elsősorban lobbifunkciót vállaló szakmai szervezet lesz, amelynek fő célja, hogy meggyőzze a politikai és az üzleti szférát, s a széles közvéleményt az agykutatás fontosságáról és társadalmi hasznosságáról. A szorongás, pánikbetegség, depresszió, skizofrénia fiatal kortól végigkísérheti az ember életét - rohamos terjedésük nagymértékben csökkenti a munkavégző képességet, s közben rontja a betegek és családjuk életminőségét is, ami hatalmas károkat, növekvő gondokat és terheket okoz nemcsak a betegnek és családjának, de végső soron az egész társadalomnak.

Ennek csak egyik fő oka az átlagos életkor hosszabbodásával, a népesség elöregedésével párhuzamosan terjedő időskori demencia (elbutulás). Például az Alzheimer-kór gyakorisága 85 éves korban 16 százalékos, kilencvenéves korban már meghaladja a 32 százalékot, gyakorisága ötévenként duplázódik. A másik fő ok az információrobbanás révén az emberi agyra nehezedő példátlan adaptációs nyomás, alkalmazkodási kényszer. Mintegy százezer éve, amikor a homo sapiens agya elérte mai fejlettségi szintjét, az ősember kis, száz-kétszáz tagú közösségekben élt, ezen belül kellett agyának nyilvántartania a szociális kapcsolatokat, feldolgoznia a természeti környezetből érkező információkat, amelyek mennyisége a maihoz képest elenyésző volt.

Az elmúlt százezer év alatt az agy feldolgozókapacitása csak kismértékben fejlődött, az elmúlt ötven-száz évben viszont agyunk információs környezete radikálisan megváltozott. Hihetetlen mértékben felgyorsult az információáramlás, most már gyakorlatilag szünet nélkül zúdul ránk túlzsúfolt környezetünkből, a tömegmédiából, a mobiltelefonból, az internetről az információözön, amelyet agyunk egyre nehezebben, sőt már egyáltalán nem tud felfogni és feldolgozni. Ez a folyamatos kudarcélmény és az állandó stressz idézi elő a pszichiátriai és idegrendszeri betegségek, illetve a pszichoszomatikus szövődmények rohamos terjedését.

„Igazi hungarikum az agykutatás, amelyben nagy hagyományaink vannak, és amely a közeljövőben kulcsszerepet játszhat égető egészségügyi, gazdasági, társadalmi problémáink megoldásában" - mondta nemrég egy konferencián Freund Tamás. Szerinte megvan nálunk az a nemzetközi szinten is versenyképes kritikus kutatói tömeg, amely az egyik kitörési pont lehet a mély válságból való kilábalásban. Ezért kell sokkal több figyelmet, erőfeszítést és pénzt fordítani az agy működésének és betegségeinek jobb megismerésére, és erre a feladatra vállalkoznak a Magyar Agykoalíciót megalakító tudományos és szakmai szervezetek: neurobiológus kutatók, pszichiáterek, neurológus orvosok, idegsebészek, gyógyszerkutatók tudományos társaságai, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége és az érintett betegszervezetek. A bejegyzés előtt álló nonprofit szervezet a politikai döntéshozóknál, kormányzati szerveknél akar lobbizni azért, hogy a mostaninál sokkal több támogatást kapjon a hazai agykutatás, amely jelenleg is az európai kutatás élvonalában van.

Ha uniós szinten pénzügyileg kiválóan megtérülő befektetés e tudományág támogatása, akkor nálunk is az lehet. Emellett széles társadalmi rétegeknek szeretnék eljuttatni azokat a fontos ismereteket, amelyek megvilágítják és tudatosítják, milyen nagy veszélyeket jelent az információrobbanás következtében az agyra nehezedő adaptációs nyomás, egyúttal támpontokat nyújtanak az egyéni alkalmazkodási, megbirkózási, betegségmegelőzési stratégiák kialakításához. A feltáráshoz mindenki hozzátesz valamit.

Egy-egy betegségtípus kialakulásának feltárása általában sok évtizeden át sok országban folyó alapkutatások által felhalmozott tudás eredménye. Ahogy Freund Tamás mondja, „az építményhez mindenki hozzáteszi a maga kis tégláját, de van, aki hirtelen nyolc téglát is hozzátesz, vagy felhúz egy közfalat". Ez azért természetes, mert talán nincs még egy olyan komplex, interdiszciplináris tudományág, mint az agykutatás. A szorongás és az epilepszia pathomechanizmusához neki és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben (KOKl) - ahogy európai tudományos körökben nevezik, „az agykéregkutatás Mekkájában" - dolgozó kutatótársainak is sikerült jó néhány téglát hozzátenni. Például felfedezték és bebizonyították - eredményüket a Nature Medicine című elit folyóiratban tavaly publikálták egy tanulmányban -, hogy az epilepszia kialakulásában szerepet játszhat az agy által termelt cannabisszerű anyagokat érzékelő fehérje, a cannabinoid receptor mennyiségének csökkenése. Ez a rendszer normális körülmények között egyfajta olvadóbiztosítékként működik, túlzott aktivitás esetén negatív visszacsatolás útján megszakítja a neuronhálózatban az impulzusok áramlását.

Nekik sikerült igazolniuk a közelmúltban azt is, hogy a szorongás kialakulásában az agykéreg egy specializált idegsejttípusa központi szerepet játszik. Erre a sejttípusra konvergál szinte valamennyi olyan idegpálya és ingerületátvivő anyag, amelynek szerepe van a szorongás befolyásolásában, és csak ez a sejttípus rendelkezik az ehhez szükséges valamennyi érzékelő fehérjével. Freund Tamás és kollégája, Haller József ezután megtalálták azt a gyógynövényt, amelynek biológiailag aktív anyaga éppen az általuk azonosított sejttípusra hat, és jelentős szorongásoldó hatást fejtett ki a kísérleti állatokon, az összes ismert mellékhatás nélkül. A felfedezésre benyújtottak egy uniós és amerikai szabadalmi kérelmet, a gyógyszerfejlesztésre-gyártásra létrehozott konzorciummal jelentős pályázatot nyertek, így - a szokásos engedélyezési procedúra és klinikai tesztek után - várhatóan rövidesen elindulhat egy új típusú, mellékhatásoktól mentes szorongásgátló gyógyszer gyártása.