Az anyaméhbe hatoló szmog | Weborvos

A tudóst az lepte meg, hogy már a magzatok vérébe is került a karcinogén anyagból.

Amikor Frederica Perera New York-i epidemiológus, a környezetszennyezés „járványtanával" foglalkozó neves kutató, egy szülészeti klinikán magzati vért gyűjtött, még maga sem tudta, mibe tenyereit bele. Ugyanis a méhlepényből és köldökből nyert vért éppen úgymond, „tisztasága" miatt akarta kontrollként felhasználni, összehasonlítani a tüdőrákosok „szennyezett" vérével. Abban sajnos nem csalódott, hogy a szmogos levegőből a rosszindulatú daganatban szenvedők szervezetébe valóban rengeteg úgynevezett policiklikus aromás szénhidrogén került, és tényleg károsította a tüdősejtek genetikai állományát.

 A tudóst az lepte meg, hogy már a magzatok vérébe is került a karcinogén anyagból. Azaz az elvileg tökéletes védelmet biztosító anyaméh és méhlepény sem volt képes megakadályozni, hogy a nagyváros füstjét belélegző terhesekből a méreg az embrióba jusson.

A Frederica Perera által irányított Columbia Center for Children's Enviromental Health nevű kutató laboratóriumban összesen kétezer anya és gyermeke sorsát követhették nyomon - nemcsak Amerikában, de Lengyelországban és Kínában is, és bebizonyították, hogy a magzati „környezetszennyezés" számos késői betegség oka lesz, tehát a baj valóban a méhen belül elkezdődik. Azt is megállapították, hogy minél szennyezettebb volt a terhesek által belélegzett levegő, annál kisebb volt utódaik születési súlya és fejkörfogata, és háromévesen egyértelműen bizonyítható volt pszichoszomatikus fejlődési lemaradásuk.