Az egészségbiztosítási nullvektor

Hosszú idő után először zárta többlettel az évet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP).

A jelenség jórészt a nagyobb járulékbevétellel, valamint a fizetett kórházi teljesítmények korlátozásával magyarázható. Némi hatással volt a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése is, mert ezek miatt csökkent a betegforgalom, ezzel együtt a gyógyításra fordított kiadás. A helyzetet az egészségpolitika sikerként könyveli el, de nem mindenki osztja ezt az álláspontot.

Gilly Gyula, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal szakértője szerint a több mint 28 milliárd forintos megtakarításnak más értelmezése is lehet: az, hogy a pénz ténylegesen hiányzik a betegellátásból. Már több évvel ezelőtt visszafogták a kórházak teljesítését úgy, hogy egy határ fölött csökkenő mértékben fizette az OEP a gyógyító munkát. Később a korlát fölötti teljesítés kifizetését is eltörölték, így az intézmények egy ideje nem láthatnak el annyi beteget, mint amennyit indokolt lenne, ezért várólisták alakultak ki. A helyzet tehát csak látszólag elfogadható, mondja Gilly Gyula, hiszen a háttérben egyre több az ellátatlan beteg. Egy részük súlyosabb állapotba kerül, s van, aki a várakozás ideje alatt meg is hal. Cinikusan azt is mondhatnánk: a gyógyításuk nem terheli többé a kasszát.

A szakember rámutat: csupán másodlagos kérdés az OEP-kassza többlete, illetve a kórházak megtakarítása. Fontosabb, hogy mi történik azokkal a betegekkel, akikért az egészségbiztosítási rendszert működtetni kell. Mint mondja: „a szufficitet a várólisták rövidítésére kellene fordítani, vagy ha úgy döntünk, hogy így is minden rendben van, akkor itt az ideje a járulékok csökkentésének. Már csak azért is, mert Európában Magyarországon a legmagasabb a járulékteher".