Az egyedüllét fertőző is lehet | Weborvos

A legújabb amerikai felmérések arra utalnak: az egyedüllét fertőző is lehet, különösen a nők körében.

Az elhagyatottság egészségromláshoz vezethet. Ezt már régóta feltérképezték a pszichológusok, de keveset tudunk arról, e jelenség miként hat ki a társadalmi érintkezésre. A legújabb amerikai felmérések arra utalnak: az egyedüllét fertőző is lehet, különösen a nők körében.

Framingham, az amerikai Massachusetts államban található alig harminc kilométerre Bostontól. E látszólag jelentéktelen, hetvenezer lakosú csendes, tipikusan amerikai kisváros az orvostudomány fejlődésének felbecsülhetetlen értékű adatbázisává vált. Lakóinak három nemzedéke vesz részt ugyanis már 1948 óta rendszeres orvosi vizsgálatokban, amelyek célja a szívbetegségek elterjedéséhez vezető okok felderítése. Emellett a kisváros polgárait már átvizsgálták az elhízáshoz, a dohányzáshoz, sőt a boldogsághoz vezető utat kereső tudósok is. Az utóbbi hat évtizedben begyűjtött adatok aranybányát jelentenek a pszichológiai kutatásokhoz is.

A Chicagói Egyetem kutatói John Cacioppo vezetésével az egyedüllét társadalmi következményeinek meghatározásában értek el áttörést a framinghami adatoknak köszönhetően. 

A kísérletek során a nyolcvanas évek elejétől az ezredfordulóig megkérdezték az alanyoktól azt is, hetente hány nap uralkodtak el bizonyos érzések rajtuk, s ezek között az egyedüllét is szerepelt-e. Cacioppo és csapata az adatokat összevetve arra a következtetésre jutott, hogy az egyedüllét fertőző. Az egyedül maradt emberek ugyanis szerintük jóval kevésbé megértők és nagyvonalúak emberi kapcsolataikban, mint párkapcsolatokban élő embertársaik. Negatív kisugárzásuk átterjed a velük kapcsolatban állókra is, akik mogorvaságukkal úgyszintén elriasztják a hozzájuk közel állókat, s egyre egyedülállóbbnak érzik magukat.

Azoknál, akik közvetlen kapcsolatban állnak az egyedülállókkal, az átlagosnál ötven százalékkal gyakrabban jelentkezik az egyedüllét érzése, a közvetlen kapcsolatban állók ismerőseinél már csak huszonöt százalékkal gyakrabban, s ezen ismerősök kapcsolatainál már csak tíz százalékkal gyakrabban. E láncreakcióként terjedő jelenség főleg a baráti kört rombolja, ahol a szakítás ára kisebb, mint a családban, s főként a nőket veszélyezteti, akik többet várnak érzelmi és társadalmi támogatás terén kapcsolataiktól, mint a férfiak, ezért mélyebb csapásként élik meg kudarcaikat is.