Az emberi tényező

Tudósítások megemlítik, amit a napokban egy konferencián Ferge Zsuzsa akadémikus kérdezett.

Megkérdezte: amikor némelyek arról beszélnek, hogy a vizitdíj hatására csökkent az úgynevezett orvos-beteg találkozások száma, vajon azt is tudják-e, kik járnak kevesebbet orvoshoz? A sajtóbeszámolók tanúsága szerint válasz nem érkezett, ellenben támadt némi zavart csend a teremben – írja publicisztikájában Mészáros Tamás.

Az egészségügyi tárca sem a vizitdíj bevezetését megelőzően, sem azóta nem volt kíváncsi arra, hogy valójában milyen társadalmi rétegeket „sikerül" visszatartani a vizsgálatoktól. Horváth Ágnes, a tárca vezetője még egy tegnapelőtti televíziós műsorban is újra előadta a győzelmi jelentést: a vizitdíjnak köszönhetően eddig húsz százalékkal kevesebben fordultak orvoshoz, mint korábban.

Felfogható a dolog így is, egy olyan országban, ahol a javuló statisztikai mutatók szerint az állampolgárok egyre egészségesebbek, következésképp egyre ritkábban vesznek igénybe orvosi segítséget. Magyarországon minden felmérés ennek az ellenkezőjét jelzi; betegebbek a magyarok az európai átlagnál és hamarabb is halnak meg.

Aligha nevezhető dicsőségnek, hogy bizonyos intézkedésekkel elérték, még az eddiginél is kevesebben mennek orvoshoz, mert nyilvánvaló, hogy a vizitdíj a legalacsonyabb jövedelműeket tartja távol rendelőtől és kórháztól, vagyis azokat, akik amúgy is a legrosszabb körülmények között élnek, és ezért a legtöbb környezeti ártalmat szenvedik el.