''Az én fiam is élhetne. De nem él''

„Hajrá, Magyarország! Üdvözöllek a 24 évesen elhunyt fiam nevében is.

A gyász már csak olyan, hogy megtöri az embert és valósággal elzárja a külvilágtól. De ami Magyarországon történik, azt nem lehet szó nélkül hagyni. Volt egy maximalista, egész életében törekvő fiú, aki nagyon szerette az életet s akit nagyon szerettek! Hála néhány felelőtlen vagy érdekből zavart, káoszt teremtő személynek, bármennyire is szerette volna ellátni magát védelemmel, már késő volt. A H1N1 megelőzte. Most a híreket hallgatva mit gondol a zavart keltők csapata? Kit érdekel, kinek a tulajdonában van egy cég, amely egyébként hatásos szérumot gyárt? Minket az érdekelt, hogy használjon, minden egyéb számunkra másodrendű. És ha nem a kapzsiság hajtaná a vezetőinket, akkor talán az én fiam is élhetne. De nem él!"

E sorok a zalaegerszegi kórházban elhunyt fiatalember édesapjától származnak és a tegnapi Zalai Hírlapban jelentek meg.

A Népszava megkereste a gyászoló apát, aki elmondta: először nem akart véleményével a nyilvánosság elé lépni, ám ahogy megnézte az esti híradót, „egyszer csak elszakadt a cérna."

Megerősítette: fia szerette volna beoltatni magát, de már nem volt ideje.