Az ügyész két lábra állítása | Weborvos

Thiesz József hatvanöt éves, és az utóbbi három éve jobbára avval telt, hogy pereskedett egy székért.

Egy különös, svájci gyártmányú székért, mely után annyi határozata és teleírt papírja lett, hogy meg sem tudja emelni. Legfeljebb egyetlenegyet, mivelhogy izomgyenge. Még arra sem képes, hogy a kezét fölemelje, s szemében a könnyet megfogja és kivegye. A betegségét röviden úgy hívják, DMP, vagyis Distrophia Musculorum Progressiva.

Amikor gyerek volt, Fertőrákoson élt, és még tudott korcsolyázni, kerékpározni, de valahogy mindent nehezebben csinált, mint mások. Három testvére van, és nagy valószínűséggel így, betegen született, de azt nem tudta, senki nem is mondta, hogy a sorvadás egyszer majd eléri a kezét is. A bátyjából lakatos lett, az öccséből ács, a húgából ápolónő, csak Thiesz József kényszerült arra, hogy egyetemre menjen. Volt egy ideggyógyásznő, aki vizsgálva a betegségét azt mondta: „Álljon be a szemlélődő életmódra.", így lett ügyvéd helyett ügyész, mert annak eléje teszik az aktát.

Három lánya van, akik negyven, huszonnyolc, illetve huszonnégy éve született, és mint mondja, azért voltak ekkora pauzák, mert az orvosok folyton az örökletes betegségével ijesztgették, de a felesége mindhárom alkalommal azt mondta: a terhességek maradnak.

A kerekes székbe 92-93 táján ült be, leginkább félelemből. Mert az addigi eséseitől hol a kulcscsontja tört el, hol a bokája, máskor a térdszalagja lazult ki, vagy megrepedt a csigolyacsontja, egyszer pedig a jobb bokája és a térde között olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy hónapokon át feküdt, és a lábát hiába húzatták, csak rövidebb lett. Egy-két éve már, hogy egész nap ül, amitől felfekvései lettek. Mély tályog, akkora, hogy műteni kellett, és a két végébe öt-öt centis lyukat vágtak. Kikotorták, aztán nyitva hagyták, hogy gyógyuljon.

Thiesz József hónapokon át csak feküdt. Talán egy vagy másfél évvel ezelőtt kezdődött. Rómában részt vett egy nemzetközi összejövetelen, és a szervezés olyan szerencsétlenül történt, hogy busszal mentek, busszal jöttek, ami kétszer huszonnégy órás ülést jelentett, és ez oly mértékben terhelte meg a szervezetét, hogy míg korábban képes volt arra, hogy bevezetve a fürdőszobába állva maradjon és egyedül mosakodjon, a római út után ez már nem volt lehetséges.

Azt a svájci elektromos széket, amivel a test függőleges helyzetbe is állítható, Győrben próbálta ki, egy rehabilitációs kiállításon. Az ő liftszéke, a sufnituning nélkül már évek óta nem bírt volna lábra állni. Egy mozgássérült mérnök eszelte ki, és ismerősök barkácsolták össze: a székébe egy öreg mosógép motorját rakták, és iszonyatosan dübörögve az emelte egyre magasabbra az apa fenekét egészen addig, amíg a térde ki nem egyenesedik.

Azt a svájci felállító kerekes széket 2006. március 2-án próbálta ki, majd arra kérte a szakorvosát, hogy írja föl. Fölírta, bár megjegyezte, egyáltalán nem biztos, hogy az egészségbiztosítási pénztártól meg is kapja. Azért leírt róla mindent, a családi helyzetét is, két egyesületnek is az elnöke, a mosonmagyaróvári mozgáskorlátozottaké meg a magyar izombetegeké, és hogy jelenleg is aktív ügyvéd, bíróságokra jár. Leginkább rokkantosításokkal kapcsolatos ügyeket visz, mivel ezekbe tudja nagyon beleélni magát, és mert ezek feldolgozásába és a tényállások összeállításához sok-sok idő szükséges. Annyi, hogy egy menő ügyvéd nem is foglalkozna vele. Mióta az emberek a munkanélküliségből a rokkantosításba menekülnek, azóta az ORSZI, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértő Intézet orvosai a rokkantosításba csak a legvégső esetben egyeznek bele.

A széket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Egyedi Méltányossági Ügyek Főosztályától kérte, azonban ők azt elutasították azzal az indokkal, hogy a mozgatása megoldott, és újabb kerekesszékre nem szorul rá. Ezután beperelte az OEP-et, ugyanis az egészségbiztosítási pénztár a saját orvosbizottsága által adott szakvélemény alapján utasította el úgy, hogy ebből a háromtagú orvosbizottságból senki nem látta. Dr. Székely Tamás OEP főigazgató-helyettes mégis azt írta, az elutasítás szakmailag megalapozott, jogszabálysértés nem történt.

Thiesz József szerint a másik, a döntőbb szempont az lehetett, hogy ha neki, aki két mozgássérült-egyesületnek is az elnöke, ezt a drága széket megítélik, akkor majd mennek a többiek, akik hivatkozhatnak rá. Hozzáteszi, a perével leginkább az illusztrálható, mennyire kaotikus Magyarországon a betegek gyógyászati segédeszközökkel való ellátása, és hogy az európai uniós joggal mennyire nem vagyunk szinkronban.

A Magyar Izombetegek Országos Egyesülete elnökeként több országban járt, konferenciákon vett és vesz részt, jó néhány európai uniós izombeteggel beszélt. Máltán például olyannal, akinek a felállító kerekes székéhez légzőkészülék is tartozott, mely által a nála sokkal rosszabb állapotban lévők is képesek mozogni, utazni, teljes életet élni.

A per során az Országos Egészségbiztosítási Pénztár sok eljárásjogi hibát vétett, például, hogy hat hónapon át azért állt az ügye, mert az OEP illetékesként a Fővárosi Bíróságot jelölte meg. Onnan elkerültek az aktái a Fővárosi ítélőtáblához, és aztán az döntött úgy, hogy hatásköre a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnak van. Mondta is a bírónőnek, mintha az OEP azt várná, előbb haljon meg, mint ahogy véget ér a per, mely 2006-ban kezdődött, és 2007-ben az Egyedi Méltányossági Ügyek Főosztálya visszavonta a maga által hozott határozatát, mert megállapította, az nem jogszerű; hiányoznak a mérlegelés szempontjai.

Volt az OEP-nek egy olyan állásfoglalása is, mely szerint Thiesz József meglévő utcai kerekes széke, az, amelyik csak gurulni tud, ugyanolyan funkcióval bír, mint az állítós svájci. Ez ellen tiltakozott, és a bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki elment a Rehab központba, ahol elmagyarázták, a két kerekesszék nem egyforma. Az egyik gurul és felállít, a másik meg csak gurulni képes. És a kérdés eldöntésére bizonyítási eljárást rendeltek el. Végül az OEP kompromisszumos ajánlatot tett: kérjen egy olcsóbb felállító széket, csakhogy annak kisebbek a kerekei, és könnyen föl lehet vele borulni.

Közben Thiesz József felesége gyomorrákban meghalt, de a per folytatódott. Egyszer az OEP arról értesítette, hogy a kérése jogos, de mivel a két felállító szék között jelentős az árbeli eltérés, ezért fizessen 752 000 forintot. Egy újabb keresetében már arról írt, mivel a belső jogorvoslati fórumokat kimerítette, felmerült a lehetőség, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljon.

Az OEP valóban számtalan hibát követett el. Például írásban részletezte, mely esetben indokolt a százszázalékos ártámogatás, többek között akkor, ha ritka vagy örökletes betegség terápiájáról van szó. A DMP ilyen. Az izombetegek egy része a huszadik életévét sem éli meg, akik pedig másféle izombetegségben szenvednek, azoknak az ellátása és rehabilitációja Magyarországon nem igazán megoldott.

Egy évben egyszer, a balfi szanatóriumban kúrán vesz részt. A bíróság ekkor újabb orvos szakértőket kért fel, akik azt bizonyították, a betegsége ritka, örökletes, és hogy százszázalékos rokkantságon belül is létezhetnek életminőségbeli különbségek, és az állapotromlás mérsékelhető, ha hosszabb-rövidebb időre a két lábára állítják.

Három éven át tartó pereskedés után az OEP a svájci kerekesszék árából már csak öt százalék, azaz 125 400 forint megtérítését kérte, Thiesz József pedig végül fizetett. A széket pont aznap hozták ki, amikor a neve napja volt.