Az új jogszabály a gyakorlatban elbizonytalaníthatja az alkalmazókat

A Népszabadság munkatársa, Danó Anna a kényszergyógykezelést érintő jogszabályi változásokat járja körül.

A büntető törvénykönyv tavalyi módosítását ugyanis a jogalkotók nem elég körültekintően készítették elő, így az alkotmányos visszásság következtében mintegy három tucat személyt a rácsok mögött „felejtettek". A tavalyi törvénymódosítást megelőzően a kényszergyógykezelésnek nem volt időbeni határa, a kezelés végéről a félévenkénti kötelező bírósági felülvizsgálat során születhetett döntés, azonban az Országgyűlés emberjogi szervezetek nyomására megváltoztatta ezt.

Az idén május elsejétől hatályos törvényben maximalizálták a kényszergyógykezelés hosszát. A jövőben legfeljebb annyi időre rendelhető el a kezelés, amekkora büntetést a bíróság maximumtételként kiszabhatna, ha az illető büntethető lenne. Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható esetek beutalási maximumát húsz évben határozták meg. Egyben lehetőséget teremtettek arra is, hogy a terápiára jól reagáló, korábban gyógyulok akár előbb is kikerülhessenek az intézményből.

A jogszabály rendezi a lassabban gyógyulok sorsát is, az ő kezelésüket az elrendelhető kényszergyógykezelés ideje után civil pszichiátrián kell folytatni.

Már tavaly kiderült, hogy az új jogszabály több szempontból is problémás, a gyakorlatban elbizonytalaníthatja a jogalkalmazókat. A törvényből ugyanis a jogszabály-előkészítők kifelejtettek néhány fontos, ám a végrehajtáshoz nélkülözhetetlen elemet. A jogszabályban például egyetlen szó sincs arról, milyen eljárásban és mely hatóság feladata dönteni a már kényszergyógykezelés alatt állók sorsáról. „A Legfőbb Ügyészség tavaly év végén jelezte a szaktárcának a nehézségeket. Nem egyértelmű, hogy a törvény hatálya kiterjed-e a már korábban jogerősen kényszergyógykezelésre ítéltek sorsára „- mondta el Borbély Zoltán szóvivő. Most ugyanabban az épületben tölti a kényszergyógykezelését az, aki a korábbi szabályok alapján elvben soha nem szabadulhat, és az is, aki a törvény hatálybalépése után - a legsúlyosabb esetben - húsz év múlva elmehet.

Vagyis: a változás csak a jövőbeni beutaltakra vonatkozik, a már kezeltekre nem. Az ombudsmani hivatal ezt diszkriminatívnak ítéli.

Az igazságügyi tárca a sajtó kérdésére így reagált: „mindez csak látszólagos aránytalanság, a gyógyult elítélteket el kell bocsátani az IMEI-ből, függetlenül attól, hogy mikor követték el cselekményüket vagy mikor ítélték el őket".

A minisztérium szerint kényszergyógykezelt nem kerülhet az utcára, mert ha állapota azt indokolja, civil pszichiátriai intézetben „kerül elhelyezésre". A pszichiáterszakma viszont azt állítja: veszélyes elmebetegek kerülhetnek így az utcára, mert a civil kórházi osztályok nem alkalmasak az IMEI-ből kikerülő betegek kezelésére.

Magyarországon közel húsz éve - az IMEI kivételével - nincsenek zárt, magas biztonsági fokozatú pszichiátriai intézmények. A pszichiáterek érvként rendre felidézik azt a három évvel ezelőtti, a fővárosi Szent János kórház pszichiátriáján történt gyilkosságot, amikor egy elmebeteg megölte szobatársát. Az ügy után az ombudsman arra kérte az egészségügyi minisztert, hogy a súlyponti kórházakban hozzon létre a veszélyes, de még bírósági ítélettel nem korlátozott elmebetegek ellátására speciális, fokozott biztonságú osztályokat.

Szabó Máté három hónapja arra kérte az igazságügyi tárcát, hogy tegyen lépéseket a tavalyi módosítás hiányosságainak orvoslásáért. Még választ sem kapott. A veszélyeztető betegek „civil" ellátási feltételeinek megteremtését évek óta ígérik, de semmit nem történt. Elvben tehát azoknak, akiket el kell majd bocsátani, de további kezelésre szorulnának, nincs hova menniük. Az öngondoskodásra képtelen elmebetegek számára fönntartott szociális intézmények is alkalmatlanok az IMEI érintett betegeinek fogadására.

A kialakult helyzet a bíróságokon is zavart okoz, ugyanis a bírónak a hatályban lévő törvény szerint kell döntenie. Ha a bíráskodás idején az adott cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó, az új törvényt kell alkalmazni. „Május elseje után alakulhat úgy is - állítja dr. Németh Nándor bíró -, hogy azt, aki a büntethetősége határán már túl van, a felülvizsgálati tárgyaláson a bíró - állapotától függetlenül - elengedi. A bíró azt mondja, ha a szakértő véleménye szerint a beteg nem gyógyult meg, azzal nem tud vitatkozni, legfeljebb kételyei lehetnek, és kérhet másik szakvéleményt.

Németh Nándor személyes véleménye szerint a büntetőjog általános alapelveinek az felel meg, ha az új jogszabály azokra is vonatkozik, akik már hosszabb ideje benn vannak. Most 210 lakója van az IMEI-nek, köztük 31 olyan, akit a hamarosan hatályossá váló jogszabály alapján „túlkezeltek", ezért elvben május elseje után elbocsátandók. A többség kettő-öt évvel tölt benn többet, de van olyan is, aki már több mint 13 éve szabadulhatott volna.