Az ultrahang Józsi bácsi ajándéka

Évente milliárdokat ér csak a pénzben kifejezhető magánsegítség, amit az egészségügyi ágazat kap.

Csarmaz József 30 millió forintjáról döntött úgy, hogy a pénzt fordítsák arra a klinikán, amire a leginkább szükségük van. A nyugdíjas „Józsi bácsi" nemcsak feleségét, de sok évvel korábban egyetlen fiát is rák miatt veszítette el. Végül egy új, korszerű szívultrahang berendezés mellett döntött a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekklinikája. A készülék összesen 35 millió forint, ötmilliót még össze kellett szedni hozzá. A klinika igazgatója pedig azóta is kapcsolatot tart Józsi bácsival, sőt egy teljes kivizsgálást is szervezett már az idős nyugdíjasnak. Adományával ugyanis rengeteget segített: a Tűzoltó utcai Gyermekklinikának amúgy esélye sem lett volna, hogy elavult műszere helyére egy csúcskategóriás, színes doppleres, nagy felbontású szívultrahang készüléket szerezzen.

Az igazgató itt töltött negyvenéves pályafutása óta nem emlékszik ekkora összegű felajánlásra. Több, másfajta segítségre viszont nagyon is. - Néhány hónapja az egyik nemzetközi szállodalánc vezetése tartotta nálunk csapatépítő tréningjét. A világ minden pontjáról összesen 50 igazgató jött el, hogy segítsék a klinika átalakulását. A gyerekekkel együtt építették, festették a falakat, felásták a kertet, füvet ültettek. A végén pedig még 30 millió forintot „összedobtak" búcsúajándékként.

Fekete György karitatív magánemberek egész sorával találkozik. - Egy másik cég munkatársai az ultrahangszoba felújítását vállalták, más helyről pedig a játszóház megújítására, foglalkoztató játékok beszerzésére vállalkoztak a dolgozók. Legutóbb az olimpiai bajnok evezőjéből folyt be adomány: másfél millió forintot szánt a licitre az egyik itt ápolt kisgyermek apukája. De tényleg rengeteg a jó szándék: idős nénik, bácsik akár száz, kétszáz forintokkal is megkeresik az alapítványunk számláját.

Az intézmények nem ritkán a cégek felajánlásai, és a pályázatok mellett csakis a magánszemélyek segítségével képesek megoldani a fontos fejlesztéseket, vagy műszerbeszerzéseket. Egy üzletember, a Svájcban élő magyar Bajzát Olivér, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az egyik gyógyszercég közös akciójának köszönhetően most például ingyenesen jut négyszáz betegágyhoz tizenegy magyar kórház, köztük hét súlyponti intézmény. Az, hogy külföldre szakadt „honfitársainknak" jut eszébe itthoni intézményeket támogatni, nem ritka, ahogy már az sem, hogy önálló szervezetet alapítanak, már az ellátást kiegészítő betegtámogatásra. Küllői Péter, egykori angol bankár például pénzének jó részét fektette, s fekteti be ma is saját szervezetébe, a Mosolyország Alapítványba, amely nyaranta és az ünnepek táján tábort, illetve ünnepi programot szervez kimondottan súlyos beteg gyerekeknek, csak azért, hogy kicsit kiszakíthassa őket a kórházi falak szürkeségéből, a gyógykezelések sokszor kínzó élményeiből.

Ugyan az intézmények mindinkább érzik a magánszemélyek adakozó kedvét, segítő szándékát, alapítványi vezetők szerint viszont a magyar társadalomban ennek nemigen alakult ki még a kultúrája.Az emberek leginkább akkor segítenek, ha krízishelyzet van, akkor viszont önzetlenül állnak bármilyen ügy mellé - áll a Népszabadság összeállításában.