Babakorban is veszélyes a túlsúly

Egyre több csecsemő látja meg a napvilágot kövéren Németországban - kongatták meg a vészharangot orvosok.

A túlsúlynak főleg szüléskor lehetnek káros következményei. Az elhájasodott édesanyák viszont hosszú távú rizikót jelentenek gyermekükre. A németországi újszülöttek egyre növekvő hányada nehezebb, mint a normálisnak tekinthető 3500 gramm. Szakértők statisztikákkal is alátámasztják megfigyelésüket. A négyezer grammosnál súlyosabbak aránya évről évre nő, jelenleg mintegy 12 százalék. Míg 2004-ben tízezer csecsemőre 72 négy és fél kilósabbnál nehezebb jutott, addig 2007-ben már 117.

A rövid és hosszú távú kockázatokkal járó jelenséget Németországon kívül az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is megfigyelték. Amint azt szülészorvosok hangsúlyozzák, a világra jövetelt alapvetően meghatározza az a tér, amely a magzat rendelkezésére áll. Amennyiben ugyanis a baba olyan nagy, hogy nem fér bele édesanyja medencéjébe, akkor nincs más választás, császármetszéssel kell világra hozni. Szakértők szerint általánosságban kijelenthető: négy kilogramm felett a szülés rizikófaktora egy kicsit nő, a négy és fél kilónál nehezebbek esetében viszont már jelentősen. Ennél a súlynál az átlagosnál lényegesen gyakrabban fordul elő a szülés közben bekövetkező sérülés úgy az anyánál, mint gyermekénél. Az újszülöttet ezenkívül még oxigénhiány is veszélyezteti. Ráadásul az igazi fenyegetést nem is a szülési komplikációk jelentik.

Számos tanulmány támasztja alá, hogy az érintett gyermekek később nagyobb valószínűséggel lesznek mell-, illetőleg hólyagrákosak, asztmásak, depressziósok és még bizonyos agydaganatok is gyakrabban fordulnak elő körükben. Mindenekelőtt azonban az igazi kockázatot a leendő anya várandósság előtti elhízása jelenti. A túlsúlyos kismamák nemritkán szenvednek terhességi cukorbetegségben. Ez azt jelenti, hogy vérükben túl magas a cukorszint, amit a magzat automatikusan átvesz. Neki ugyanis nincs olyan védekezési mechanizmusa, amely olyan üzenetet küldene, hogy „elég lesz". A cukrot aztán a baba megváltozott formában elraktározza szerveiben. Noha ezek a gyerekek testméreteiket tekintve rendesen fejlődhetnek, teljesítőképességük azonban gyakran mégsem lesz kielégítő. Ezenkívül tápanyagfelvételük agyi irányítása is tartós zavart szenvedhet, aminek következtében nem tudnak megbirkózni a szülést követő vércukorszint-zuhanással.

Mindez azzal jár, hogy az újszülött speciális táplálásra szorul és napi 24 órában megfigyelés alatt kell tartani. Ezek a gyermekek későbbi életszakaszaikban sokkal hajlamosabbak lesznek az elhízásra, szív- és érrendszeri megbetegedésekre - végső soron a diabéteszre és a szívinfarktusra. Kutatók ezzel kapcsolatban különösen riasztónak tartják az elhízás járványszerű terjedését az Egyesült Államokban, ahol a szív- és érrendszeri megbetegedések robbanásszerű, tömeges halálozással járnak majd tíz-húsz éven belül.

Pedig a terhességi diabéteszt egy egyszerű teszttel még időben ki lehet mutatni. Az esetek nyolcvan százalékában ilyenkor elegendő változtatni az anya táplálkozásán. Az étrendmódosításnak köszönhetően a gyermeket fenyegető kockázatok akár a felére is csökkenthetők, ennek ellenére Németországban viszonylag kevesen végzik el a nem kötelező tesztet. Az úgynevezett glükóztolerancia-tesztet a magazinnak nyilatkozó társadalombiztosítási szakemberek szerint a németek a közeljövőben kötelezővé teszik.