Bátrabb terápiát az időseknek | Weborvos

Az orvosok a nálunk fejlettebb államokban is sokszor ódzkodnak az idősebb betegek drasztikusabb terápiájától.

Ez különösen szembetűnő a koszorúér-betegek kezelésénél. Miközben a korral az ún. kopási szívbetegségek száma - ellentétben számos daganatfajtával - egyenletesen növekszik, a 75 év felettieknél nem használják ki az összes rendelkezésre álló gyógymódot. Egy osztrák felmérés szerint a szívgyógyászok és szívsebészek csak minden második 75 év feletti „infarktusjelöltnél" mernek invazív terápiás eljárásokat bevetni. Ezek közé tartoznak az ún. bypass műtétek, amelyeknél a beteg saját, többnyire a lábából nyert érrel cserélik ki, hidalják át a szív elzáródott koszorúereit.

De az idős szívbetegeknél a szükségesnél kevesebbet végeznek a kevésbé megterhelő katéteres beavatkozásból is: pedig ilyenkor nem nyitják fel a mellkast, „csupán" egy éren át, vezető drót segítségével, felvezetnek a szívbe egy olyan apró eszközt, amellyel kitágítják a beszűkült koszorúeret, vagy belehelyeznek egy tágító fémgyűrűt (sztentet).

A műtéti és katéteres beavatkozások idősebb korban kétségtelenül kockázatosabbak, többek között az utóvérzések miatt, és az akut időszakban magasabb is a halálozási ráta. Ma már azonban elegendő adat áll a rendelkezésre ahhoz, hogy bizton kijelenthessük: az idősek aktív kardiológiai terápiájának hosszabb távon jóval több a haszna, mint a kára. Ezt támasztja alá egy TACTICS-TIMI nevű felmérés, amely több mint kétezer amerikai páciens bevonásával készült: az invazív módszerekkel kezelt koszorúérbetegek túlélési aránya jóval kedvezőbb volt, a (csak) gyógyszeres terápiában részesültekhez viszonyítva.