Beteges az egészség-magatartásunk

„Az egészség az, hogy nem kell járnom orvoshoz, nem kell szednem a gyógyszert" mondja egy 36 éves ingatlanügynök.

„Abból gondolom, hogy egészséges vagyok, hogy nincsenek rosszulléteim, alapvetően jó a közérzetem" - ez egy negyvenéves esztergályos véleménye. A szakembereké pedig az, hogy az egészség nem (csak) a betegség hiánya.

Az egészségünkkel kapcsolatos magatartás az egyik legnehezebben változtatható viselkedési terület. Viszont az emberek megfelelően kiválasztott kommunikációval ráébreszthetők arra, hogy az egészségről ideje másképp gondolkodni, mint „betegséghiányról" - derül ki a Szonda Ipsos által készített tanulmányokból.

A jelenség megközelíthető úgy is, hogy az egészség a betegség hiánya, illetve oldjunk meg lehetőleg minden bajt akkor, ha jelentkezik: gyógyszerekkel, orvosi kezeléssel. Ennek a szemléletnek nagy hátránya az utólagos működése, jelentős társadalmi vonzata. A másik megközelítés szerint az egészség fizikai-mentális-szociális jólétet is jelent. Nem kell különösebb erőfeszítés annak belátásához, hogy az egyénnek és a társadalomnak elemi érdeke a „betegségmodellről" az „egészségmodellre" való elmozdulás.

Az EU polgárai átlagosan jobb egészségnek örvendenek, mint valaha. Ugyanakkor még mindig sok függ attól, hogy hol lakik valaki, mit dolgozik, mennyit keres. Az életkilátás a férfiak esetében az unióban 64 és 77 év között változik, a tüdőrák gyakoriságában ötszörös a különbség az országok között, a tébécé terén 17-szeres.

Nárai Erzsébet kutatási igazgató elmondta, hogy Magyarország két helyen is negatív rekorder: a 100 ezer férfilakosra eső tüdőrákos megbetegedések és az öngyilkosságok terén. Mindkét magyar „rekord" szorosan összefügg az életstílusunkkal. A vezető halálokok a krónikus betegségek közül kerülnek ki. A WHO kimutatása szerint a halálokok majd kétharmada vezethető vissza krónikus betegségekre - nálunk ennél is magasabb az arány.

A magyarok - a Szonda Ipsos kutatásai alapján - az egészségi állapotuk szempontjából egyre jobb helyzetben látják saját magukat. Egy 2004-es kutatásban 26 százaléknyian, míg 2008-ban mindössze 17 százaléknyian találták rossznak vagy nagyon rossznak egészségi állapotukat. 2004-ben a kérdezettek 35 százaléka, 2008-ban már 46 százaléka találta nagyon jónak vagy jónak az egészségi állapotát.

Az is kiderült, hogy a magyar felnőtt lakosság 34 százaléka saját bevallása szerint szinte semmit nem tud tenni egészségi állapota javítása érdekében. A 18-29 évesek közül az átlagosnál lényegesen többen vannak, akik úgy érzik, mindent vagy nagyon sokat tehetnek egészségük érdekében. A 30-39 évesek és a 40-49 évesek is jellemzően azt válaszolják, hogy sokat tehetnek egészségük megőrzése és javítása érdekében. Az más lapra tartozik, hogy tesznek-e bármit is ennek érdekében.

Minél magasabb iskolai végzettsége van valakinek, minél magasabb jövedelmű és kedvezőbb vagyoni helyzetű családban, minél nagyobb településen él, annál inkább érzi úgy, hogy sokat tehet egészsége megőrzéséért. Ennek érdekében a legtöbben egészségesen próbálnak táplálkozni (43 százalék), sportolnak (36 százalék), vagy kerülik a káros szokásokat (16 százalék).

Az egészségkommunikáció azért kiemelkedő jelentőségű, mert a statisztikai adatok szerint nem vagyunk jó egészségi állapotban, illetve a kissé javuló általános egészség inkább javuló egészségügyi ellátásnak, az egyre korszerűbb gyógyszereknek, kezeléseknél köszönhető, mint az életmód átalakításának. Nárai Erzsébet szerint nyilvánvaló, hogy mindenki tud valamit tenni a saját egészségéért, ha kimozdul passzivitásból és a felelősségáthárító gondolkodásból.

Sajnos az emberek fejében még mindig inkább a betegség modell működik, tehát a viselkedést is inkább a passzivitás illetve reaktivitás jellemzi.