Betegirányítási dilemmák

Sok szó esik a betegutak ellátásának szervezéséről az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény ürügyén.

A Világgazdaság cikke az ellátásszervezés első hazai modellkísérletéről szól. A magyar projekt részben az amerikai "manager care" rendszer egészségfenntartó szervezeteit, részben a brit egészségügyben az 1990-es években funkcionáló, pénzalapot kezelő háziorvosi rendszert vette alapul, amikor 1999. július 1-jével megkezdte működését.

A modellezéssel azt kívánták bizonyítani, hogyan lehetséges a rendelkezésre álló közforrásokat hatékonyabban felhasználni. A magyar irányított betegellátási modellkísérlet (IBM) kilenc ellátásszervezővel indult, a legsikeresebb pillanataiban 18 szervező több mint kétmillió állampolgár betegútjának a menedzselését végezte. A kísérlet 2005-ben lezárult, azóta új elnevezéssel (IBR) működik, de a feltételek megváltoztatása miatt már nem képes eredeti céljának megfelelően funkcionálni. A fejkvótán alapuló forrásallokáció, illetve a megtakarítás lehetősége megváltoztatta az ellátásszervező és a szolgáltatók közötti kapcsolatot, az újfajta érdekeltség képes volt módosítani az ellátói struktúra alsóbb elemeinek a működését: egészen a háziorvosi szintig hatoltak a változások. Csökkent a beteg és az orvos között meglévő információs aszimmetria, a páciens mindinkább partner lett a gyógyítás folyamatában.

A pénzügyi sikeresség tekintetében vegyes volt a kép, a kísérlet ideje alatt a csapatnak durván a fele zárt rendszeresen pluszban. Az alapvető dilemmát az jelentette az értékelésben, hogy mennyire dönthető el: az újfajta menedzsmenttechnikáknak köszönhető-e a sikeresség, vagy abban más tényezők is közrejátszhattak. Az új egészségbiztosítási pénztárakban nem lett volna "jó" helyük az ellátásszervezői feladatoknak, mivel alapvető érdekeltségük más irányba vitte volna el azokat. Így most a feladat előttünk áll, csak meg kell találni hozzá a jó szereplőket. – írja a szerző, egészségügyi közgazdász.