Bűn vagy esély az eutanázia? | Weborvos

Lehetőséget kéne adni a haldoklónak, hogy ha már semmi sem segít, akkor dönthessen a sorsáról.

Az aktív eutanázia létezik a gyakorlatban, annak ellenére, hogy Magyarországon ezt a törvény tiltja – vélik egyes hazai szakértők. Többek közt ez derült ki azon a szombaton lezárult kétnapos konferencián, amelyet az ELTE Állam-és Jogtudomány Kara szervezett Az emberhez méltó halál címmel. Az esemény célja az volt, hogy az érzékeny, sok vitát kiváltó témában megoszthassák egymással véleményüket a jogtudomány mellett a medicina, a bioetika, a filozófia és a történelmi egyházak képviselői.

Az eutanázia a posztmodern kor egyik legnagyobb talánya, amelyben óriási kettősség rejlik: mindenkinek fontos, hogy méltósággal haljon meg, de az államnak minél szélesebb körben meg kell védenie a polgárok életét - mondta Filó Mihály egyetemi adjunktus, büntetőjogász, az esemény egyik levezető elnöke. Frenkl Róbert, a Semmelweis Egyetem volt professzora azt kérte a jogászoktól, álljanak az eutanázia oldalára. Szerinte ugyanis a szabályozatlan gyakorlatnál nincsen rosszabb. - Fél évszázaddal ezelőtt még csak a visszaélések forrásának tűnt a kegyes halál intézménye, mára azonban új helyzetet teremtett az, hogy az orvostudomány fejlődése nemcsak életünket, hanem szenvedéseinket is szinte korlátlanul képes meghosszabbítani - folytatta.

- Soha nem lesz egyetértés a kérdésben, s akár az abortusszal, az eutanáziával sem lehet egyetérteni, de ennek ellenére -miként végül a magzat megtartásáról is az anya mondja ki a végső szót - lehetőséget kéne adni a haldoklónak, hogy ha már semmi sem segít, akkor dönthessen a sorsáról -tette hozzá.

Ezzel szemben Hegedűs Katalin, a Semmelweis Egyetem adjunktusa úgy vélte, az eutanázia defenzív magatartás, ami csökkenti az orvostudomány kreativitását is, hiszen lehetőségével nem szükséges újabb gyógymódok kutatása. Szerinte az eutanázia ráadásul ellentétes a palliatív, azaz a súlyos állapotú betegek fájdalomcsillapításának és tüneti kezelésének filozófiájával. Mint mondta, az egyik fő gond az, hogy a haldokló az újkorban nem kap lelki támaszt, csak orvosi segítséget. Ennek ellenére az egészségügyi képzésben erre nem fektetnek kellő hangsúlyt.

Blaskovich Erzsébet, a Magyar Bioetikai Társaság alelnöke szerint - aki a nézőként vett részt a vitában - nagyobb az eutanázia körüli vita füstje, mint a lángja. Példaként megemlítette, 1998 óta ötezer haldoklóval volt dolga egy krónikus belgyógyászati osztályon, s közülük a gondoskodó ápolás mellett senki nem kért eutanáziát. Miközben a passzív eutanázia -amikor az orvos nem kezeli tovább a betegét, vagy elmulaszt valamit megtenni, ami a beteg életét meghosszabbíthatná - jelenleg Európa legtöbb országában engedélyezett, az aktív eutanázia - amikor a beteg arról dönt, hogy az orvos vessen véget az életének - mindössze Svájcban, Belgiumban, Luxemburgban és Hollandiában engedélyezett. Az eutanázia ellenzői Hollandiában és Belgiumban úgy látják, hogy a döntés óta fokozatosan nő a kegyes halált kérő betegek száma. Filó Mihály szerint a belga, holland vagy svájci szabályozásban nem az a figyelemre méltó, hogy bizonyos körben engedélyezi az aktív eutanáziát, hanem az, hogy emellett létrehozták az élet végén hozott orvosi döntések társadalmi ellenőrzésének lehetőségét, s így számon kérhetővé, átláthatóvá váltak a betegágynál hozott döntések.