Bűnbakká tett, magányos szülők | Weborvos

A Kézenfogva Alapítvány által készített kutatásból kiderült, az értelmi fogyatékos gyereket nevelő családok háromnegyede a létminimum alatt él.

A kutatók szerint a szegénységnél is rosszabb a családok magánya és elszigeteltsége.

Göncz Árpádné, a Kézenfogva Alapítvány kuratóriumi elnöke annak a nemrégiben elkészült kutatásnak a bemutatását azzal kezdte, kényelmes dolog elfelejtkezni az értelmi fogyatékosokról. Több mint 750 érintettet kerestek fel, Magyarországon még soha nem készült ilyen átfogó kutatás az értelmi fogyatékosokról, pedig körülbelül 70-80 ezren vannak. Családtagjaikat, gondozóikat is figyelembe véve közel 400 ezer embert érint a probléma.

A kutatás eredményei még a szakembereket is meglepték. Bass László szociológus, a tanulmány egyik készítője elmondta, mindannyian az anyagi gondokat említették és nem a gyermekük állapotát. A családok háromnegyede létminimum alatt él. Már 5-8 év alatt érzékelhetően le tud csúszni egy család, ha úgy döntenek, hogy nem adják intézetbe értelmi fogyatékos gyereküket. A szegénység egyik forrása, hogy az anyának otthon kell maradnia a fogyatékos gyerekkel: nappali foglalkoztatóból, ahova munkaidőben beadhatnák, sokkal kevesebb van, mint amennyire szükség lenne. Körülbelül 2500 férőhely van hetven településen elszórva az országban. A szociológus becslései szerint körülbelül 30-40 ezer ilyen helyre lenne szükség.

A szülő munkalehetőségeinél csak értelmi fogyatékos gyerekeiké rosszabbak. Kutatásaik szerint kikerülve az iskolából „gyakorlatilag a nihilbe jutnak". Magyarországon feleannyi értelmi fogyatékost sem foglalkoztatnak, mint Nyugat-Európában. Alig 9 százalékuk tud elhelyezkedni. Az unióban ez az arány 25 százalék, de Írországban például 40.

Az anyagi nehézségek ellenére a szülők nem szívesen adják bentlakásos intézetbe a gyereküket: a kutatás szerint erre jó okuk van. Még mindig gyakoriak a tömegintézmények: a fogyatékosok fele olyan helyen lakik, ahol több mint öten vannak egy szobában.

Bass László szerint az elszigetelődés, a magány ugyanannyira fenyegeti a családokat, mint a szegénység. A szociológus kiemelte a szülői közösségek szerepét: ezekben információkkal, tanácsokkal segíthetik egymást a családok. A szülői klubok a magány oldása mellett egy sor praktikus információhoz is segítik a családokat.