Butaság ellen nincs oltás

Szomorú rezignáltság vesz erőt az emberen az újinfluenza-járvány kapcsán szárnyra kelt összeesküvés-elméletek olvastán.

A modern világgal szembeni elidegenedésből és frusztráltságból meg a problémák elmélyült intellektuális feltárása iránti igény hiányából fakadó agyrémek láttán felmerül a kérdés: vajon van-e bármi esélye annak, hogy az emberiséget egyre nagyobb számban fenyegető, kiszámíthatatlan fenyegetés kapcsán közösen kimunkált, értelmes megoldásokra találjunk? – teszi fel a kérdést cikkében Buda Péter politikai elemző.

A járvány „központi" - természetesen amerikai-zsidó - kirobbantásáról vagy éppenséggel a vakcinák fölöslegességéről szóló fantazmagóriák kiötlőinek és terjesztőinek nyilvánvalóan fogalmuk sincsen arról, hogy éppen az amerikai kormányzat évek óta rendkívül komoly erőfeszítéseket tesz egy várható járványra való felkészülés érdekében. Teszik ezt annak alapján, hogy a legmérvadóbb tudományos előrejelzések szerint sajnos már nagyon is aktuális egy a múlt század elejihez mérhető hatású járvány bekövetkezése.

Még egyszer: egy ilyen járvány bekövetkeztét a járványügyi szakemberek - vagyis nem dörzsölt politikusok, nem görbe orrú pénzemberek, hanem fehér köpenyes szakemberek - már hosszú évekkel ezelőtt kilátásba helyezték. A kérdés soha nem az volt, hogy lesz-e járvány, hanem az, hogy pontosan mikor.

Hozzávetőlegesen ez sem kérdés: a modellezések szerint nagyjából ezekben az években kell ennek bekövetkeznie. A különbség csupán abban fog állni, hogy ez a járvány jóval virulensebb lesz, illetve hogy a globális közlekedés fejlődésével várhatóan sokkal gyorsabban fog terjedni, mint a múlt század eleji influenzajárvány. Az eddig kontroll alatt tartott fertőző betegségek - az egyik amerikai nemzetbiztonsági jelentés szerint - fokozott virulenciáról, változó gyakoriságról és transzkontinentális terjedésről tanúskodnak.

Mindezek következtében egyetlen kormányzat, intézmény vagy közösség sem lesz képes önmaga elérni az elégséges információmennyiséget ahhoz, hogy felismerje a fejlődési irány mintáját, illetőleg hogy megfelelő adaptív válaszokat találjon a kihívásokra, így tehát egy közös ügy érdekében kialakítandó kollaboratív és proaktív együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy közös koncepciókat, illetve új, hálózatba szervezett, nemzet- és intézményközi együttműködési formákat tudjunk kifejleszteni.

A jelenlegi járvány éppen a ezek szükségességére és sürgető voltára kellene hogy felhívja a figyelmet; ahelyett, hogy bevált szokás szerint megint valami szamársággal rázzuk le a cselekvés - na és persze mindenekelőtt a gondolkodás - kényelmetlen terhét magunkról.