Dobrev asszony kampánya sérti a családanyákat

A Magyar Nemzet közli Jáky Ildikó négygyermekes családanya írását, melyet Dobrev Klárának címzett.,

A levél elején azt kérdezi tőle, hogy milyen minőségben tartott 2008 áprilisában a Budapesti Corvinus Egyetemen pénzügyi jogászként a magyar családanyák maradi szokásairól, a hagyományos családmodell túl-haladottságáról a bölcsődéket istenítő előadást. Mindezt akkor nem tette szóvá, de most, amikor újra azt kell látnia-hallania, hogy kinyilatkoztatja, hogy milyen helytelen és maradi dolog sok gyermeket szülni, és gyermekünket hároméves koráig nevelni és tanítani, és négygyermekes családanyaként nem tudja szó nélkül hagyni megnyilvánulásait.

Majd kérdést tesz fel, miszerint értekezett-e pedagógusokkal, óvodapedagógusokkal, pszichológusokkal, gyermekorvosokkal, mielőtt ezeket kijelentette, vagy ő is a „mindenhez értek, nem érdekelnek a szakértői vélemények" kategóriába tartozik.

A szerző, habár felsőfokú képzettséggel rendelkezik, örömmel vállalta azt, hogy főállású édesanyaként tizenöt évig tanította és nevelte négy gyermekét, melynek eredményeként tisztességgel megállják a helyüket a tanulásban és a munkában egyaránt. Így arra kéri Dobrev Klárát, hogy ne akarja a magyar édesanyákba belebeszélni, hogy ne szüljenek annyi gyermeket, ahányat szeretnének, és ne maradjanak otthon a gyermekeikkel addig, ameddig szeretnének. Azt javasolja inkább, minden megnyilvánulása előtt konzultáljon szakemberekkel, hiszen ők azok, akik a dolgoknak valóban tudói.

Igaz, „minél korábban kerülnek ki a gyerekek a közvetlen családi környezetből különböző intézményekbe (lásd bölcsőde), annál biztosabb a globális nagytőke számára nélkülözhetetlen fogyasztói konzumidióta társadalom kinevelése", a magyar anyák nagy többségének azonban nem ez a célja. Ezért kéri, hogy használja jó dolgokra a pozícióját. Hasson oda például, hogy a vállalkozásoknak érdemes legyen részmunkaidőben foglalkoztatni az édesanyákat, amennyiben azok úgy látják, hogy gyermeküknek jobb lenne, ha napi néhány órát már anyai felügyelet nélkül töltenének, gyermektársaságban. De azt az időpontot, amikor ez bekövetkezik, ne szabják meg. Ezt nagyon sok minden befolyásolja: a gyermek érzelmi, értelmi és fizikai fejlettsége, a szülő meglátása, világról alkotott nézetei.

Hozzáteszi, nincs nagyobb felelősség az életben, mint egy gyermeket a világra hozni és felnevelni, tisztességes emberré nevelni. Hadd döntsék el a szülők maguk, hogy ezt milyen úton-módon szeretnék elérni. Bízzanak bennük. A nagy többség megérdemli a bizalmat. Nézzék őket felnőttnek. Az államnak sok-sok kötelessége közül az egyik: minden család számára biztosítani állami segédlettel is (családi pótlék, gyes, gyed, munkahelyek teremtése és nem bezárása, tisztességes jövedelmek biztosítása stb.) a következő generáció felnevelését, taníttatását.

Végül felteszi a kérdést, mely egy igaz közhely: ki fogja megtermelni az ő generációjának a nyugdíjára valót?