Éger: A zsákutca végére értünk
Közzétéve: 2009. 09. 15. 08:37 -
• 3 perc olvasásKözzétéve: 2009. 09. 15. 08:37 -
• 3 perc olvasás
Lesz-e a rendszerváltás után húsz évvel igazi rendszerváltozás az egészségügyben?

A jövő évi költségvetés egyik „nyertese" az egészségügy lesz, 15 milliárd forint többletjuttatással számol a tervezet. Mit jelent ez utóbbi hír, mennyivel lesz több vagy kevesebb, és egyáltalán, hogyan juthattunk ilyen „kiemelt" pozícióhoz? – teszi fel a kérdést Dr. Éger István orvos, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Nyilván rá kellett döbbennie a döntéshozónak, nincs tovább. A zsákutca végére értünk, előttünk már csak a betonfal magasodik, az egészségügy költségvetésében nincs tovább, ha egyáltalán még gyógyítani akarunk - és különben is, jönnek a választások.
Az eddigiek ismeretében két, látszólag hasonló, ám valójában alapvetéseiben gyökeresen különböző megoldás képzelhető el, és az ezek közötti választás fogja eldönteni, lesz-e a rendszerváltás után húsz évvel igazi rendszerváltozás az egészségügyben, és valódi társadalmi közakaratból eredően képes lesz-e a nemzet fennmaradása és fejlődése szempontjából stratégiai jelentőségű ágazat elfoglalni az őt illető helyet, vagy folytatódik az a fiskális az egészségügyet maradékelven kezelő szemlélet, amely a jelenlegi nyomorúságos helyzethez vezetett.
A beharangozott gazdasági intézkedések nyomán egyes szervezetek vezetésében és sok, magát szakértő egészségpolitikusnak tartó személyiség fejében meggyökeresedik a gondolat: ennyi pénzből a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, ha nem látszik több forrás a közeljövőben, a szerkezeten kell változtatni. Azonban megmondja-e, meg meri-e mondani a mindenkori politika, hogy az adott pénzért milyen ellátási csomagot garantál az állam polgárának, a biztosítottnak, és mi az, ami ebbe a csomagba nem fér bele? E kérdésre eddig még senki sem vette a bátorságot, hogy konkrét definitív választ adjon. És egyébként akarja-e a társadalom, hogy csak ilyen keveset fordítsanak az egészségben maradására, a gyógyítására? És vajon akarja-e a társadalom, hogy e kérdésre az ő megkérdezése nélkül egy szűk réteg, ha tetszik politikai elit adjon választ sajátos szabályai szerint?
Ha elfogadjuk is a „jelenlegi finanszírozás-jelenlegi struktúra" változtatásért kiáltó ellentmondását, amely önmagában nézve még akár igaz is lehet, nagyon nem mindegy, hogy hogyan jutunk el egy szerkezeti változtatáshoz. A fő veszély abban rejlik, hogy megint - nem szakítva a korábbi évtizedek helytelen hagyományával -gazdasági kényszerek mentén hoznának döntéseket a gyógyítás feltételeiről, és ehhez ráadásul most úgy tűnik, hogy többeket ravasz módon meg is tudnak nyerni azok közül, akik egyébként elszenvedői a folyamatoknak. Ha pedig mindez bekövetkezik, annak a betegellátás később már jóvátehetetlen meggyengülése lehet a következménye, ami természetesen nem látványos intézménycsődök formájában fogja borzolni a kedélyeket, hanem az egyén szintjén, személyes életcsődök, kisebb és nagyobb tragédiák megszámlálhatatlan történéseivel rágja tovább az amúgy is ezer sebből vérző társadalmat.
Hogyan lehet, és egyáltalán lehet-e kilábalni mindebből? Nyilván lehetséges, ám nagyon nagy eltökéltség, türelem és kitartás szükséges hozzá. A közelgő kormányváltás nyilván nem fogja azonnal megnyitni a pénzcsapokat, ezt minden reálisan gondolkodó embernek látnia kell. Ám ez nem lehet akadálya annak, hogy egy felelősen gondolkodó kormány, a nemzet jobbulását kívánó kormányzó pártok ne akarnák helyreállítani azt a társadalmi szerződést, amelyen az egészségügy hosszú évtizedekig nyugodott, hogy ne akarnának végre egészségpolitikát írni, méghozzá társadalmi konszenzussal bíró egészségpolitikát, hiszen ennek több évtizedes hiánya tette lehetővé mindazon öntörvényű beavatkozások sorát, amelyek a mai helyzethez vezettek.
Az egészségkultúra fejlődését eredményező új egészségpolitika alapelveit a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal ötéves munkája során megalkotta, és idén júniusban nyilvánosságra hozta. Élni kell vele! Meg kell határozni, illetve el kell fogadtatni azon alapelveket, amelyekre egészségügyet lehet építeni, ebből eredeztetően kell célokat kitűzni, és e célok megvalósítása érdekében kell az ellátórendszert tervezni és működtetni. És végül, de nem utolsósorban az ekképpen meghatározott szerkezet működtetéséhez kell a megfelelő pénzeszközöket, akár a szűkös költségvetésen belüli elsőbbséggel biztosítani.
Tehát mindenáron és a legnagyobb jó szándékkal arra kell törekedni, hogy szakmai kérdésekben szakpolitikák érvényesüljenek, és a kormányzati döntéseket e szakpolitikákra alapozva hozzák meg. Próbáljuk meg végre elhinni, megérteni, elérni, hogy nem mi vagyunk a politikáért, hanem a politika legyen értünk! - írja a kamara elnöke.
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek