Egészség: befektetés vagy költség? | Weborvos

Egy rossz egészségérték-szemléletű országban a beteg az orvostól és a gyógyszertől várja a gyógyulást.

Az egészség nem kézzelfogható produktum, gazdasági hasznossága nehezen becsülhető, noha pontosan tudjuk, hogy az egészséges ember többet termel, hatékonyabb, vállalkozóbb szellem – írja cikkében Bodrogi József egészségügyi közgazdász és Szolyák Tamás, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke. Ennél sokkal konkrétabban bizonyítja az egészség rendkívüli gazdasági hatását egy 2001-ben készült, 104 országra kiterjedő vizsgálat, amely igazolta, hogy a várható élettartam egy évvel való meghosszabbítása a GDP 4 százalékos növekedését eredményezi.

Magyarország számára ez különösen fontos, hiszen az OECD-országok közt a várható élettartamot és a gazdaság teljesítőképességét tekintve a hátsó sorokban helyezkedünk el. A versenyképesség fejlesztése, a GDP-bővülés, a foglalkoztatottság növelésének megvalósításában az egészségérték emelése komoly szerepet játszik. Ám az utóbbi években az egészségérték fenntartására fordított tőke folyamatosan csökkent. Tény, hogy az egészségügyi ellátórendszer és a gyógyszer-finanszírozás egymással szorosan összefügg, az egyes területeken megjelenő pazarlások rontják a másik oldalon elért hatékonyságnövelést. Ezért lényeges, hogy a folyamatokat összefüggéseikben vizsgáljuk.

A gyógyszer-finanszírozás fűnyírószerű visszavágása káros hatással lesz az egészségtőkére. Éppen ezért a gyógyszer-finanszírozás befektetési struktúrájának átalakítása során azon területekre érdemes koncentrálni, ahol a befektetések hatékonysága megkérdőjelezhető. Sok gyógyszeres terápia esetén egyértelmű evidenciákhoz köthető a termék gazdaságos alkalmazása. A terápia nem megfelelő eredményessége növeli a szövődmények számát, többletkiadást okozva először az ellátórendszerben, majd magában a gyógyszer-finanszírozásban, hiszen az addicionálisan kialakult problémák is sokszor gyógyszeres terápiát kívánnak. Ezen területeken ésszerű olyan finanszírozási módszerekhez folyamodni, melyek a terápia eredményességét biztosítják.

Fontos hangsúlyozni, hogy az eredménytelen terápia gazdaságtalan terápia, tehát az állam feleslegesen támogat "egyéneket", akik semmit nem tesznek saját egészségértékükért. Egy rossz egészségérték-szemléletű országban a beteg az orvostól és a gyógyszertől várja a gyógyulást, noha az egészsége a sajátja, elsősorban neki kell tennie a gyógyulásáért. Ebben az összevetésben a "betegteher" fogalma is nehezen értelmezhető. Hiszen ha a beteg kizárólag az ellátórendszerről és a gyógyszerektől várja a gyógyulást, akkor "országteherről" beszélünk.

Hatékonysági szempontból elemezhetjük a hazai termékek árszínvonalát a nemzetközihez képest és vethetjük ezt össze az elért egészségnyereséggel, várható élettartammal. Nyilvánvalóan megjelennek azok a területek, ahol jelentős ártartalékok vannak a gyógyszerekben, melyek kiszűrésével legalább közelíteni tudjuk, hogy a befektetéseink azonos mennyiségű egészségnyereséget érjenek el.

A két hatékonysági szempont kombinációja jelentős hatékonyságnövekedést hozhat, a befektetési struktúra átalakítása végső soron nem ront azon betegek terhein, akik tesznek az egészségük színvonaláért. Egy jól működő, eredményorientált befektetői szemléletet tükröző gyógyszer-finanszírozási struktúrában a legnagyobb nyereség a szövődmények elkerülésén keresztül mérhető.