Egészségpolitikai szigetek

Az egészségügyi reform informatikai hátterének szükségességéről érvel a szerző.

Halad a korral az Országos Egészségbiztosítási Pénztár: az Ügyfélkapun keresztül, TAJ kártya birtokában bárki kaphat kódot ahhoz, hogy beléphessen az elektronikus rendszerbe, és szemügyre vegye, 2003 óta mennyit költött rá a kassza. A meglepetések nem maradtak el. Egy 70 éves öregúr például így értesült arról, hogy kereken 10 magzatelhajtást végeztek nála, igen tetemes költséggel. Mikor reklamálni próbált, visszafelé már nem működött a rendszer, telefonon és személyesen is hiába akart kiigazítást kérni, elakadt az OEP útvesztőiben.

Az egészségügyi reform kapcsán számtalan intézkedésre sor került az utóbbi időben. Szükséges és vitatható lépésekre egyaránt. De mindeddig kevés szó esett arról, hogy a hazai egészségpolitikában mi hozhatna döntő változást, mire lenne szükség ahhoz, hogy átlátható, nyomon követhető, kontrollálható legyen az egész rendszer, a háziorvosok tevékenységétől a kórházi szolgáltatásokon át a gyógyszerkassza állapotáig.

Európai példák egész sora bizonyítja, hogy ehhez – akár egy, akár több biztosító esetében – egységes informatikai rendszer nyújthat biztonságos hátteret.

Magyarországon, ahol a központi költségvetéshez szigorúan hozzáláncolt az OEP, az intézmény pedig nem mentes a mindenkori politika befolyásolásától, különösen szükség volna egységes – az állam elosztási rendszereit felügyelő szervezet számára áttekinthető –, átlátható informatikai rendszerre. A betegadatok egy nyilvántartásba rendezésével érezhető, hogy készítik elő az elektronikus betegkártya bevezetését, de még sok informatikai sziget működik az egészségbiztosítási pénztáron belül, melyek nem minden esetben teszik lehetővé, hogy egybefüggően követni lehessen a szolgáltatásokat és a hozzájuk kapcsolódó árakat.