Egészségügy: Empátia Esterházynak sem jutott

Soha egy ­rossz szót nem szól az ellátásról, az ellátókról, de tényszerű megjegyzései az ellátás személytelenségéről nagyon lehangolóak.

A magyar egészségügy számos és súlyos problémáját a lakosság többsége ismeri, tapasztalja. Kevésbé közismert azonban a súlyos betegek lelkiállapota és az őket ellátó orvosok magatartása, annak mozgatórugói, az empátia hiánya, de legalábbis nem megfelelő mértéke, ami valószínűleg a túlterheltségből és ennek eredményeként a kiégésből adódik.

A könyvhét óta többet tudunk mindkét fél, az orvos és a beteg lelki folyamatairól. Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló című könyve döbbenetes és megrázó dokumentum. Tanúsítja, hogy egészségügyünkben talán még nagyobb a baj, mint véljük.

Nemcsak arról van szó, hogy a valós igények és az ellátórendszer kapacitásai nagyon távol vannak egymástól és a szervezetlenség is igen nagy, hanem arról is, hogy a valaha híres orvoslásunk, az empatikus „betegvezetés" és -kezelés jobb esetben is a kezelésre korlátozódik. Természetesen nem lehet követelmény, hogy az orvos minden betegével együtt haljon meg, de hivatásunk alapelve, hogy a beteg szomatikus (testi) ellátása, kezelése mellett figyeljünk mentális, ha úgy tetszik, lelki egyensúlyának fenntartására is.

Minél tovább pusztul egészségügyünk, annál nehezebb lesz visszaállítani az igazi orvoslást. Dr. Lépes Péter a könyvből vett idézetekkel bizonyítja mindezt a Népszabadsában megjelet véleményében.