Egészségügyben is kettős a Fidesz mércéje | Weborvos

Mikola István miniszterként még nem tartotta megengedhetőnek, hogy az orvostársadalom milliárdokat költsön el feleslegesen.

Mikola István

Akut problémaként szembesült a többi között a gyógyszerárak helyzetével, a kórházi kapacitások szabályozásával, az országos intézetek sorsával, illetve az alapellátás privatizációjának folytatásával. Ezek közül néhány a mostani reformban is szerepet kapott, a Fidesz részéről mégis teljes elutasításra talált.

A kormánypártiság és az ellenzékiség közötti szemléletes különbséget mutatja, hogy 2001 novemberében az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének rendkívüli kongresszusán Mikola azt mondta: a magyar egészségügyben sohasem lesz Kánaán, hiszen a világon egyetlen olyan nemzetgazdaság sincs, amelyben az egészségügy ne küzdene gondokkal. Az akkor még a pánikkeltés ellen fellépő politikus utóbb már nem volt ennyire önmegtartóztató: tavaly novemberben már arról beszélt, hogy az egészségügy a legnagyobb közéleti paradigmává vált, frusztrált a beteg, frusztrált az orvos, frusztrált az önkormányzati szakember, frusztráltak a kórházigazgatók, senki nem tudja, mi történik, hiszen a dolgok a fejük felett, körzők, vonalzók segítségével művi tervezéssel történnek.

A reformfolyamat tavaly azzal indult, hogy az átalakítás lehetséges verzióit társadalmi vitára bocsátották. Mikola még miniszterként tett egy nyilatkozatott, amelyben lerobbantnak nevezte az ágazatot, s azt sem tartotta megengedhetőnek, hogy „a gyártók által befolyásolt orvostársadalom" milliárdokat költsön el feleslegesen, és ezzel a lakosság egészségi állapotát veszélyeztesse. Ellenzéki szerepben már másként értelmezte ugyanezt. A parlamentben a gyógyszertörvény tavalyi vitájában elmondott véleménye szerint egyetértett azzal, hogy az egészségügyi rendszernek a legköltségérzékenyebb tényezője az orvos, aki a tolla hegyén költi el a pénzeket. Hiába volt azonban a javaslat lényege, hogy a doktorok az azonos hatóanyagú szerek közül az olcsóbbat legyenek kötelesek felírni a betegnek, Mikola úgy látta: ez a rendelkezés az „orvost inkább gúzsba köti", s gátolja abban, hogy költséghatékonyan tudja tenni a dolgát.