Egri küzdelem a betegekért

Az egri kórház dolgozóinak ez a küzdelme tehát a betegekről szól, értük zajlik.

A szerzők Dr. Pesti Imre orvos, (a HospInvest Zrt. által perbe hívott) országgyűlési képviselő (Fidesz) és Dr. Nagy Kálmán orvos, országgyűlési képviselő (KDNP) Heves megyei közgyűlésbe bejutott egyik fideszes képviselő, akit jobboldali szavazók juttattak a közgyűlésbe, úgy döntött, hogy a jobboldalról rá eső szavazatokat baloldalivá alakítja, ő maga pedig átül a szocialisták frakciójába.

A képviselő döntése jogszerű volt, de sem igazságos, sem demokratikus nem volt. Ez nyitotta meg nyitotta meg az utat a szocialisták támogatását élvező HospInvest Zrt. előtt, hogy privatizálja a megye fekvőbeteg-ellátó intézményeit. Eddig három kórház üzemeltetését szerezte meg a zrt, a működtetés privatizációját szocialista képviselők és polgármesterek döntései tették lehetővé. Mindhárom esetben botrányos volt a privatizáció. Hatvanban és Gyöngyösön a közbeszerzési döntőbizottság elmarasztalta az önkormányzatokat, Egerben pedig a pályázatot a bíróság jogerősen megsemmisítette. Ahol a HospInvest megjelent, ott a vállalások (ÁSZ- jelentés!) hiányosan teljesültek, a betegellátás színvonala pedig romlott. Az egyik oldalon egy profitorientált cég áll, amely élvezi a privatizációnak elkötelezett szocialista politikusok és a miniszterelnök támogatósát. A másik oldalon több mint hatszáz egészségügyi dolgozó - közülük 102 orvos - áll, akik évek, sőt évtizedek óta önfeláldozóan gyógyítanak, gyakorolják hivatásukat, amely hivatást esküvel erősítettek meg.

Az egri kórház dolgozóinak ez a küzdelme tehát a betegekről szól, értük zajlik, az orvosi hivatásról és az esküvel vállalt gyógyításról szól. A kormány és a miniszterelnök határozott szándéka, hogy az egészségügyben privatizáció menjen végbe, a korábbi elképzelés, miszerint ez a magánbiztosítók által történt volna, kútba esett, ezért új módszereket kellett kitalálni. A rendezhető veszteséggel bíró, de jó szakmai színvonalon működő egri súlyponti kórház hatalmas pénzügyi falat volt egy külföldi tőkével rendelkező magáncég számára. Mielőtt a HospInvest Zrt. kivetette volna hálóját a Heves Megyei Markhot Ferenc Kórházra, a városi és megyei önkormányzat közös működtetésről tárgyalt. A HospInvest a külföldi tőkétől bátorodott fel. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 4 millió euróval részesedést vásárolt a cégben. Erről 2007. szeptember 27-én írták alá a szerződést (Budapest Business Journal). Ezt követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tárgyalt 2007. november 12-én Jean Lemierre úrral, az EBRD elnökével (MTI, London).

Gyurcsány példa nélkülinek nevezte azt, ahogy a nemzetközi bank „segíti" a magyarországi egészségügyi reformfolyamatot. Az EBRD éves jelentésében ekkor már tíz kórház működtetését előirányzó programról beszél, de alapvető fontosságúnak nevezte a karcsúsítást, a konszolidációt, sőt egyes kórházak bezárását. Tizennyolc nappal azután, hogy a miniszterelnök Londonban tárgyalt, a Heves Megyei Önkormányzat pályázatot ír ki a kórház működtetésére. Egy nagy szakmai és tudományos potenciállal rendelkező, gazdaságilag nyereséges intézmény, a Debreceni Egyetem, a valamikori tulajdonos, Eger önkormányzata, továbbá a HospInvest pályázik. A HospInvest nem a kiírásnak megfelelő pályázatot nyújt be, ennek ellenére 2008. február 29-én a szocialista önkormányzat mégis a HospInvestet nyilvánítja győztesnek. A húszéves működtetésre szóló szerződést március 27-én aláírják. Ez a döntés egyértelműen politikai volt, figyelmen kívül hagyták a szabályszerűséget, a szakmaiságot és a betegek valós érdekeit, jogukat a biztosítható legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz.

Az ÁNTSZ pedig azóta is alig leplezhető támogatást nyújt a HospInvest Zrt. magánosításához és működtetéshez. Viszonylag egyszerű technikával dolgoznak a működtető cégek. Az általuk megtett lépések sablonosak, egyszerű rutint követnek. Elsőként a legnagyobb költséget jelentő tételhez, a bérekhez nyúlnak. Megszüntetik az orvosok többségének közalkalmazotti viszonyát, és vállalkozói szerződést köttetnek velük. Ez azt jelenti, hogy az orvos kényszervállalkozó lesz, megalapítja a bt-jét, és bejelenti magát minimálbéren, majd megfelelő technikákkal, egy jó könyvelő segítségével megpróbálja a kapott javadalmazás minél nagyobb részét leköltségelni. Ezzel a munkavállaló megtartja állását, kiszolgáltatottsága ugyan növekszik, de adóterhelését csökkenteni tudja. A munkaadó cég viszont csökkenti az élőmunkát terhelő költségeket, amivel növeli majd a profitját.

Ez az MSZP által támogatott üzleti konstrukció hitelteleníti a kormány azon szándékát, hogy a foglalkoztatást növelje, javítsa az adómorált és csökkentse a kényszervállalkozások számát. Ezt később követik további költségkímélő lépések, mint például telephelyek felszámolása (betegeket a folyosón is lehet fektetni, és így kevesebb épületet kell fűteni), szakmák felszámolása bizonyos intézményekben stb. A költségek csökkentése mellett pedig a bevételeket kell maximalizálni, amelynek első lépcsője az erős lobbitevékenység, a szocialista protekcionizmus a megfelelő teljesítményvolumen-korlát eléréséhez. Ezen túlmenően a zavaros hazai finanszírozási rendszer lehetőséget teremt a teljesítmények felpumpálására úgy, hogy annak költségvonzata jelentősen elmaradjon a teljesítménynövekedéstől. (A minisztérium az orvosi kamara többszöri javaslata ellenére sem indította el a hazai finanszírozási rendszer rendbetételét.) Ezen túlmenően a betegellátás és a gazdaságos működtetés gyakran elválik egymástól.

A HospInvest Zrt., amennyiben például Heves megyében a fül-orrgégészeti rendelését nem tudja gazdaságosan üzemeltetni, vagy nincs megfelelő szakorvosa, akkor a Heves megyei finanszírozott órákat áthozza Budapestre, és itt működteti a rendelést, mert az itt már nyereséges. Kérdés, hogy a beteg feljön-e Hatvanból vagy Gyöngyösről Újpestre. Ilyen és ehhez hasonló abszurd működési helyzeteket indukál a kiszervezett működtetés, ami gazdaságilag hasznos az üzemeltetőnek, de rendkívül káros a betegeknek. Összefoglalva elmondható, hogy a kiszervezett üzemeltetés adóelkerülést indukál, növeli a kényszervállalkozások számát, szélesíti a szürkegazdaságot és csökkenti a foglalkoztatást, ez a hazai gazdaságnak rendkívül káros, az ellátásszervezésben pedig a betegek valós érdekei helyett a profitszerzést helyezi előtérbe.