Egy hónapos kihagyást három hónapos munkával lehet pótolni | Weborvos

Merkely: Szivós Pistáék idejében három olimpiai bajnoka is volt az egyetemnek, ez mostanra megváltozott.

A sport meghatározta az életét, gyerekként úszott, fiatalként versenyszerűen vízilabdázott, és orvosként sem szakadt el a közegtől: amellett, hogy negyvenévesen visszatért a medencébe, évek, évtizedek óta foglalkozik a sportolókkal – hivatása és sportszeretete miatt is. Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora és a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója a koronavírus-járvány idején is kiemelt figyelmet fordított a sportélet szereplőire - írta a Nemzeti Sport a vele készült interjúban.

– A vízzel egyből szerelembe esett?     

– Amikor kezdetben reggel hatra kellett úszni menni, azt nem lehet szerelemnek hívni. Korényi Olga volt az első úszóedzőm, akárcsak Darnyi Tamásnak, mondogatta is, hogy két híres tanítványa volt: Darnyi és Merkely – csak hát másban voltunk-lettünk híresek. Szóval, háromévesen kezdtem, hétéves koromban már a KSI-ben vízilabdáztam, egészen addig, amíg engedte a fülem, mert amikor már huszadszor szúrták fel, abbahagytam. Viszont negyvenévesen visszatértem, most is játszom: a Semmelweis Egyetem vízilabdaklubjának vagyok a játékosa és az elnöke.

– Egyértelmű volt, hogy miután elvégezte az egyetemet, immár orvosként kerül kapcsolatba a sporttal?     

– Folyamat volt. Korábbi vízilabdásként nagyon sok sportoló betegem volt, köztük az egykori nagyok, a vízilabdások, akik gyakran kérték: Béla, gyere, segíts! (...)

– Meglepte, hogy az úszóknál több pozitív eset is volt?     

– Igen, ráadásul tudtam arról, hogy tesztelik őket. Lehetett közöttük egy szuperfertőző, vagyis egy ember fertőzte meg a többséget. A szuperfertőzőket kell nagyon hamar elkülöníteni – ez a védekezés legfontosabb eleme most.

– Mi az orvosi magyarázata, hogy az úszók szervezete a fertőzés után nem termelt ellenanyagot?     

– Valamennyit biztosan termelt, csak nem sokat. Ez mindig a kórképtől függ. Az úszók közül szinte mindenkinél könnyű lefolyású volt a betegség, vagyis van védettségük, csak nem olyan jelentős: nincs olyan mennyiségű antitest a szervezetükben, hogy másnak is tudjanak adni belőle.

– A sportolók heteket hagytak ki: vajon mit mutatna az állapotfelmérés mondjuk a március eleji helyzethez képest?     

– Nagyon más képet. Ahhoz, hogy valaki formában maradjon, megtartsa az edzettségét, legalább a tréningek negyven százalékát el kell végeznie. Ugyan a karantén ideje alatt szárazföldi edzést végeztek a sportolók, de ez nyilvánvalóan nem elég – az úszók közül nagy valószínűséggel most senki sem úszna világcsúcsot. A szakirodalom azt mondja, hogy az egy hónapos szünetet három hónapos munkával lehet pótolni. (...)

– Akkor lassan visszatérhet az élet a normális kerékvágásba – a Semmelweis Egyetemen is, amelynek ön a rektora. Régen sok sportoló választotta az orvosi hivatást, jelenleg is így van?     

– Nem, és ezen szeretnék is változtatni. Szivós Pistáék idejében három olimpiai bajnoka is volt az egyetemnek, ez mostanra megváltozott. Nekem nagyon tetszik az amerikai modell, amelyben jelentős a többletértéke annak, ha valaki kiváló sportoló, és nem csak az számít, milyen tesztet írt kémiából és biológiából. Mert a sporteredmény mutatja az akaratot, az elkötelezettséget is. Én kifejezetten szívesen dolgozom olyan orvosokkal, akik sportoltak, mert sokkal jobban terhelhetők, motiválhatók, és képesek igazán küzdeni. Szívesen támogatnék sportolói ösztöndíjrendszert az egyetemen belül, mert tényleg meggyőződésem, hogy a sportolóknak más az empátiájuk és a munkabírásuk.