Egy ideig észrevétlenül rombol a stressz

A bizonytalanság, az állandó bizonyítási kényszer, illetve a leterheltség rombolja az emberek lelkét.

A stressz levezetésére egyre kevesebb időt és energiát áldozunk. Azok a cégek, amelyek felismerik felelősségüket, egészségmegőrző programokat működtetnek. A Move Europe program legjobbjai a hét elején kapták meg az elismerést. A napokban nyilvánosságra került felmérés szerint mintegy kétmillióan „doppingolnak" a munkahelyi stressz miatt Németországban. Elsősorban gyógyszerekkel, de sokan fogyasztanak alkoholt, sőt kábítószert is.

Hazánkban nincs hasonló adat, de valószínűsíthető, hogy a feszültségek levezetésére egyre többen nyúlnak káros stresszoldókhoz. A stimulánsoknak eleinte csak az előnyös hatásaik érzékelhetők: az ember közérzete, hangulata átmenetileg javul, munkabírása, önbizalma megnő. De csak idő kérdése a függőség kialakulása, és minden a visszájára fordul. A legutóbb végzett kutatásokban minden második megkérdezett azt állította, hogy nagyfokú stressznek van kitéve, további negyven százalékuk pedig közepes mértékű stressztől szenved. Ráadásul egyre kevesebb szabadidőnkben egyre kevesebb nyugalmat találunk. A legnagyobb baj az, hogy miközben majdnem minden magyar munkavállaló közepes vagy annál nagyobb mértékű stressznek van kitéve, többségük úgy érzi, ezzel egyedül is képes megbirkózni. Tévednek.

A szakemberek szerint jellemző, hogy érezzük a feszültséget, de nem törődünk vele, miként ellensúlyozhatnánk. Főként, ha nem jelentkeznek fizikai tünetek. De még a fizikai panaszt is képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni azzal, hogy majd elmúlik, ha kicsit többet pihenhetünk. A stressz önmagában nem feltétlenül rossz, sőt cselekvésre inspirál. Veszélyessé akkor válik, ha meghalad egy - egyénenként változó - szintet. Leginkább a rendőröket, a pilótákat, a színészeket, az újságírókat, az orvosokat éri stresszhatás. Ezt főként a túlmunka, a kötött vagy betarthatatlan határidők, az erős összpontosítás, a rossz munkahelyi légkör, a hiányos információáramlás, a kiszámíthatatlan elvárások, az elégtelen értékelés és a vártnál kisebb elismerés idézheti elő.

Szirmay Ágnes, munkapszichológus szerint a bizonytalanság, az állandó bizonyítási kényszer, illetve a leterheltség rombolja az emberek lelkét. - Folyamatosan a végletekig elmenni, ezt várják az alkalmazottaktól, akik közül sokan egyfajta mazochizmussal csinálják végig a mindennapokat. Vagy nem vesznek tudomást a saját jelzéseikről, nincsenek is tudatában azzal, mi is a probléma, vagy ha érzik is, nem jutnak el odáig, hogy azzal érdemben foglalkozzanak. Nem kezdenek el valós megoldást keresni. Többnyire kiszolgáltatva érzik magukat, és tehetetlenséget élnek át. Azt gondolják, úgysem tehetnek semmit. Pedig csak fel kellene ismerni a saját lehetőségeinket az adott helyzetben. A legnagyobb gond, hogy sokáig egyáltalán nem észleljük a tüneteket. Ha meg ha észre is vesszük a jeleket, hozzászokunk a karzsibbadáshoz, a szédüléshez, fülzúgáshoz, az állandó hátfájáshoz, a hirtelen felkapott 10-15 kilóhoz - összegzi a tapasztalatokat Szirmay Ágnes.

A munkahelyi stresszfaktorok azonosítására és kezelésére komplex stresszkezelő programok vannak. Ugyanakkor az is ritka, hogy erre egy vállalat igényt tart. Gyakori, hogy mindezt luxusnak tartják, és úgy gondolják, mint a dolgozók maguk: majd csak elhúzzák valahogy. A vállalatoknak csupán egyharmada kínál a dolgozóinak stresszoldó vagy megelőző programot, és alig néhány folytat stressztmegelőzést célzó felvilágosító propagandát.
Folyamatosan tűnnek el a kompenzálási terek, a társaság, a baráti kör, ahol ki lehetne beszélni a problémákat. Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyek kéznél vannak, és oldják a feszültséget - mondja Kaucsuk György a munkahelyi veszélyek kutatója.