Egyre borúsabbak vagyunk az elhúzódó válság miatt | Weborvos

A közvélemény egyre borúsabban vélekedik a pénzügyi-gazdasági válságról.

Az emberek egyre kiábrándultabban fogadják a politikusok és gazdasági szakértők megoldási javaslatait - derült ki a Medián által készített március eleji felmérésből. Mint írták, az év eleje óta folyamatosan emelkedik azok aránya, akik arra a kérdésre, hogy mit tartanak a közelmúlt legfontosabb eseményének, a pénzügyi, gazdasági válságot említették.

Ráadásul gyarapszik a borúlátók tábora: január végén még tízből hatan, márciusban már heten vélték úgy, hogy a válság több mint egy évig fog tartani. Sokan (60 százalék, januárban még a válaszadók alig fele) azt is elismerték: nem számítottak arra, hogy a válság ilyen mértékben érinti őket. Hasonló kép alakult ki a Szonda Ipsos márciusi felméréséből. Eszerint a megkérdezettek csaknem kétharmada úgy vélte, az idén romlik a családja helyzete, de ugyanennyien számítanak arra, hogy rosszabb lesz az ország gazdasági helyzete is. A válaszadók alig több mint tíz százaléka gondolta úgy, hogy a válság őt személyesen nem érinti. A nagy többség szerint a szegényekre hat leginkább a válság, azt viszont csak a megkérdezettek harmada mondta, hogy a jómódúak is megérzik a nehezebb időszakot.

A lakosság szerint Magyarország sebezhetőbb, mint Szlovákia, és sokkal sebezhetőbb, mint Ausztria. A Szonda Ipsos szerint többen vannak, akik szerint a válságnak inkább hosszú távon (minimum egy év), mintsem rövid távon lesznek közvetlen hatásai. A személyes hatások közül a legfenyegetőbbnek a bérek és nyugdíjak reálértékének csökkenését, a mindennapi kiadások visszafogását tartották.

A pszichológus szerint egy átlagembernek ilyen típusú gondolatai vannak a válság kapcsán: „Veszélybe kerül az állásom, a családomban, környezetemben már sokakat lapátra tettek, nem bírom fizetni megemelkedett hiteleimet, a számláimat, nem látok semmilyen kiutat, a beszédek otthon és máshol is már szinte kizárólag a bajokról szólnak…" Juhász Tibor azonban úgy vélte, hogy ezek a belső küzdelmek összességében nagy változások előjelei is lehetnek. Mint kifejtette: a kérdés az, hogy az emberek többsége képes lesz-e a gondokat kihívásnak, sürgető kényszernek venni, vagy a kiúttalanság, a cselekvésképtelenség, a kontrollálhatatlanság érzése uralkodik el rajta.

A szakember szerint életünket befolyásoló tényező a biztonságérzetünk. Ez az alapja az emberekbe és a fejlődésbe vetett bizalomnak is. Az elmúlt időszakban sokaknak erős illúziójuk volt arról, hogy egzisztenciájuk, életük jó irányba tart. Ez az illúzió most összetört, a bizalmi állapot megbolydult. Mibe kapaszkodhat most az a sok százezer ember, aki keményen érzi a hétköznapokban a válság hatásait? Az egyik lehetséges út, hogy újabb illúziókba menekülnek; a magyar lélekhez Juhász szerint nagyon közel áll a „csodavárás". A másik út a felerősödő érzelmek és indulatok csatornázása a másik ember vagy embercsoportok felé. Ez a magyar történelemben ugyancsak ismert „bűnöskeresés" jelensége. Az egzisztenciális fenyegetettség félelmeket, és ezzel együtt óriási érzelmeket tud megmozgatni. Gondoljunk csak az elmúlt hetek társadalmi csoportok ellen irányuló gyűlöletére - hívta fel a figyelmet Juhász Tibor.

Emlékeztetett, a pszichológiában az érzelmi állapotokat kétféle jelzővel illetik: közelítő érzelmek és távolító érzelmek. Az előbbiekhez tartozik az öröm, a vidámság, a felszabadultság, az utóbbiakhoz a gyűlölet, a harag, a düh. A válság hatására a bűnösök megtalálása egyszerű lépésnek tűnik, és újabb illúziókat formál, de egyben ezeknek a távolító érzelmeknek a levezetésére is szolgál.

Juhász Tibor szerint az „idegenség" szó a közbeszédben is gyakran előfordult az elmúlt évtizedben. A konszolidáltabb időszakokban is jelen van az „idegenekkel" kapcsolatos érzéshalmaz, csak általában nem jár konkrét cselekvésekkel. Megmarad a viccelődés, a társasági beszélgetések „jópofa" beszólásainak keretei között. Akkor, amikor a válságban az egzisztenciális félelem olyan erős, hogy az érzelmeket nem tudjuk „kulturált" formában kordában tartani, ezek bizonyos csoportok, egyének fele irányulnak, végső soron minden bajnak az okozói lesznek. Ez viszont roppant veszélyeket hordoz, és terjedési sebessége bizonyos társadalmi csoportokon belül nagyon gyorsan, exponenciálisan nő.

A pszichológus szerint a harmadik út a teljes lemondás. Jelen helyzetben a legveszélyeztetettebb rétegek bezárkózással, önfeladással reagálhatnak. Ennek megjelenési formái gyakorlatilag az önpusztítással egyenértékűek, akár az alkohol vagy más, kábulatot okozó szerek fogyasztásában, akár betegségek megjelenésében, öngyilkossági gondolatokban és más drasztikus cselekedetekben öltenek testet.

Juhász úgy vélte, a válság összefogó erőt is kelthet, új kihívásokként mozgósíthatja a társadalom jelentős részét. Legfontosabbnak a család és a közösségek összefogó erejét tartja, az egymás segítését. A civil szféra megerősödése megoldás lehet a kis- és nagyobb csoportok problémáira.