Előítéletek fogságában | Weborvos

Az epilepszia az egyik leggyakoribb agyi megbetegedés, Magyarországon mintegy 40-60 ezer embert érint.

A korszerű gyógyszeres kezeléseknek, műtét eljárásoknak köszönhetően a betegek 70-80 százaléka azonban tünetmentes, teljes értékű életet élhet. Az epilepsziás működészavarok egy része különböző agykárosodások - például stroke, trauma, agydaganat - következménye. A betegség egy másik csoportjánál azonban nem mutathatók ki agyi elváltozások, az eltérések molekuláris szintűek, genetikus eredetűek, vagyis a génekben kódoltak.

Az epilepsziás tünetegyüttesek sokfélék, kezelési lehetőségeik is eltérőek - magyarázza Barcs Gábor, az Amerikai úti idegsebészet epileptológus főorvosa. A leghatékonyabb gyógymód megválasztásához elengedhetetlen az epilepszia típusának pontos megállapítása, ami segíti a megfelelő gyógyszeres vagy műtéti kezelést, meghatározza a kórjóslatot, a betegség hosszú távú kimenetelét. Alapvető szempont, hogy az agy mely részén, melyik lebenyben fészkel az epilepszia. Ha az EEG-vizsgálatok során körülírt zavarok fedezhetők fel, akkor „fokális" epilepsziáról, a mindkét agyféltekében, nagy területen mutatkozó működészavarok esetében pedig „általánosuk" vagy „generalizált" epilepsziáról beszélünk. Léteznek azonban úgynevezett alkalmi rohamok is, amelyek hátterében nem áll rendellenesség. Ezek például alkoholizmus, altatószer-megszokás, súlyos kimerültség hatására alakulhatnak ki, az agyi görcskészség küszöbének csökkenése miatt. Ezekben az esetekben a tüneteket kiváltó okokat kell meghatározni, kezelni, így a rosszullétek is rendeződhetnek, megszűnhetnek.

Az epilepsziás megbetegedések legjellemzőbb tünete a roham, amit az elektromos agyi aktivitás hirtelen és átmeneti felerősödése, ritkábban működési kiesése vált ki. A rohamokat több tényező együttállása robbanthatja ki, melyek pár másodperctől néhány percig tarthatnak; gyakran nem járnak eszméletvesztéssel. A sokak által ismert, rémületet keltő nagyroham, a grand mai az egész agyra kiterjedő epilepsziás izgalom esetén alakul ki. A legtöbb lokális, vagyis az agy körülírt részét érinti. A beteg például elrévedhet egy-egy pillanatra, elveszítheti a kapcsolatot a külvilággal, ugyanakkor ismétlődő előjelek figyelmeztethetik a roham bekövetkeztére. Az epilepszia elhelyezkedése, kiterjedtsége inkább a rohamok megjelenési formáiban, tüneteiben tükröződik. Ezek lehetnek egy adott lebenyben keletkező „fokális", és nem helyhez kötött, „generalizált" rohamok - mondja a főorvos.

Míg a generalizált epilepsziákra a generalizált, addig a fokális epilepsziákra a fokális rohamok jellemzőek. Az epilepsziás működészavar a rohamok között is befolyásolhatja az agyműködést. Bizonyos halántéklebenyi epilepsziák például emlékezetzavarral társulhatnak, egyes ritka gyermekkori megbetegedések pedig gátolhatják a mentális fejlődést. Az epilepsziások döntő többsége azonban normális intellektusú. A rohamfajták meghatározásánál azok lefolyása, klinikai tünetei, sorrendje, valamint az EEG-vizsgálat eredményei adják a legfontosabb támpontot.

Elektroencefalográffal (EEG) vizsgálható az agy elektromos aktivitása. Az eljárást elsősorban az epilepszia diagnosztizálásánál alkalmazzák, amellyel kimutathatóak a rohamok közötti, illetve alatti jellegzetes eltérések. A kivizsgáláshoz azonban nélkülözhetetlen a mágneses rezonanciás komputertomográfiás vizsgálat (MRI), amellyel tisztázhatók az esetleges agyi károsodások, ugyanakkor fontosak a szellemi tevékenység problémáit feltáró neuropszichológiai vizsgálatok is.

Az epilepszia ma már jól kezelhető, kézben tarható betegség. Az érintettek háromnegyede megfelelő gyógyszerekkel rohammentesíthető - fűzi hozzá a szakember. A betegség típusán, a rohamok jellegén túl a beteg kora, neme, egyéni tulajdonságai is meghatározhatják a megfelelő gyógyszer kiválasztását. Bizonyos epilepsziák műtéttel hatékonyabban kezelhetők, mint gyógyszerekkel. Ilyen például a halántéklebenyepilepsziák egy része. A műtéti beavatkozás azonban csak azokban az esetekben lehetséges, amikor pontosan meghatározható a rohamok kiinduló területe, és ez az agy olyan, körülírható részére esik, amely jelentősebb funkcióvesztés nélkül eltávolítható. Az epilepsziát sokan még ma is az elmebetegséggel azonosítják. Ezért az érintettek nagy része, félve az előítéletektől, a hátrányos megkülönböztetéstől, arra kényszerűi, hogy eltitkolja betegségét.