Elvesztettük uráli génjeinket

Kimutatható-e a honfoglalás kori csontokban a bejövő magyarok genetikai mintája?

Kimutatható-e a honfoglalás kori csontokban a bejövő magyarok genetikai mintája, s ha igen, milyen a kapcsolata a jelenleg élőkével? - többek között erre a kérdésre kereste a választ a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézete. A közös kutatás során tíz magyarországi X-XI. századi temetőt tártak fel, köztük klasszikus honfoglalás kori temetkezési helyeket és a honfoglalás előtt már itt élő népek „köznépi" temetőit. Munkájuk lényegesen eltér a hasonló programot vállaló Czeizel Endre vezette korábbi vizsgálatoktól.

A szegediek éppen a honfoglalás kori csontok elemzésével jutottak új információkhoz. Az ezeréves minták mellett a mai genetikai állományt is vizsgálták. Összesen 110 csontvázat vizsgáltak meg, ám mindössze 27-ből sikerült azonosításra alkalmas DNS-t nyerni. Összehasonlításként 250 mai magyar, illetve Korondon élő székely hajszálaiból is DNS-mintát vettek.

A kutatók egyrészt a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t vizsgálták, az apai öröklődést az Y-kromoszóma segítségével kutatták. A honfoglalás előtti köznépi temetőkből nyert úgynevezett mitokondriális DNS a nyugat-európai populációra jellemző genetikai képet adja. A honfoglalóknál viszont ettől eltérő, kimutathatóan ázsiai eredetű genetikai bélyegeket és délkelet-európai jellegzetességeket találtak. Az Y-kromoszóma vizsgálatával is sikerült a honfoglalóknál kifejezetten az ázsiai hatást tükröző, uráli eredetű genetikai bélyeget azonosítani.