És a világ kisimul

A kérdés nem az, hogy egy- vagy több-biztosítós modellt válasszanak, mert egyik fölénye sem nyilvánvaló a másikhoz képest.

Németh György szociológus, közgazdász arról ír, hogy reform-közgazdászok most újravívják szocialista gazdasági reformharcaikat, de ez az ideológiai küzdelem kevésbé igazítja el az embereket abban, hogy valóban érdekükben áll-e egészségbiztosítási rendszerünk profitérdekelt, versenyző biztosítók közötti felosztása.

Kornai János professzor a múlt héten az egészségbiztosítás reformjához hosszú cikkben szólt hozzá, amelyet a Népszabadság külön mellékletben közölt. Az írás nem csupán a szerző neve és szakmai tekintélye miatt különös fontosságú, hanem azért is, mert Kornai a kérdés szakértőjének számít.

Németh szerint első könyve visszhangjából Kornai professzor azt a nagyon fontos és második könyvében már jól érzékelhető tapasztalatot szűrte le, hogy ingoványon nem tanácsos öles léptekkel toronyiránt átvágni, javasolt az óvatosság. A nemrég megjelent mostani írásában, amikor arról beszél, hogy a két - egybiztosítósnak és több-biztosítósnak nevezett - modellnek egyaránt sokféle előnye és hátránya van, és „egyikről sem mondható el, hogy előnyeinek és hátrányainak egyenlege elsöprő fölényt mutatna a másikéval szemben".

Németh György Kornai álláspontját korrektnek tartja a kormányéval szemben. A két modell vitájában Kornai mégis leteszi voksát az egyik mellé, abban nem az előnyök és hátrányok mérlegelése játszik szerepet, hanem az, hogy imperatívusszá nyilvánítja a fogyasztói szuverenitás elvét. Ebből pedig már automatikusan következik, hogy a több-biztosítósra szavaz, annak egy igencsak konkrét változatára.

Németh György szerint a kérdés nem az, hogy az egy- vagy több-biztosítós modellt válasszanak, mert egyik fölénye sem nyilvánvaló a másikhoz képest - ebben egyetért Kornai professzorral. „Ellenben tagadom, hogy az általa döntőnek mondott fogyasztói szuverenitás az egészségügyben értelmezhető lenne, a profitérdekelt egészségbiztosítók szerepeltetése pedig kimondottan önveszélyes. Amire valójában szükség lenne, az az informatikai, minőségbiztosítási, betegirányítási és ellenőrzési rendszerek gyors és erőteljes fejlesztése, valamint egy olyan szervezeti reform, amely fékek, és ellensúlyok rendszerét építené az egészségügyi és egészségbiztosítási rendszerünkkel kapcsolatos döntéshozásba" – írja a szerző.