Ezrek halálát okozták a politikai kuruzslók

Nem a gyógyítók tehetnek arról, hogy betegek százai veszítik életüket, vagy a kórházakban, vagy azért, mert nem jutnak ellátáshoz.

Ezt mondja Csókay András idegsebész a vele készült interjúban. A legfrissebb feljegyzéseiben azt írja, „az értelmetlen halál az, ami a legelkeserítőbb", mely az idő előtti halált jelenti, elvégre az ember nem arra született, hogy idő előtt meghaljon. Ha egy idős ember a szépen leélt élet után csendben eltávozik, azzal nincs semmi baj, hiszen a virág is kinyílik, pompázik, majd elmúlik.

A közelmúlt eseményei, a szembetűnő és borzalmas gyilkosságok Olaszliszkától Veszprémen át Tatárszentgyörgyig csak a jéghegy csúcsát alkotják. Számszerűen elenyészőek ahhoz képest, mint ahány eset egészségügy megcsonkításának a következménye. Rengeteg a túl korai halál, emiatt emeli föl a szavát Csókay András.

Az ellátási kapacitás szűkítése, a rettenetes orvos- és ápolóhiány, a forráskivonás miatt indirekt módon rengeteg ember veszíti életét értelmetlenül. Járja a kórházakat, hogy konzíliumokon vesz részt. Az idegsebész olyat is tapasztalt, hogy az egyik intézményben egy koponyasérült beteg, aki már szépen javult, egyszer csak megfulladt, mert nem szívták le a váladékot a légutaiból. Olyan szörnyű helyzetbe jutottunk, hogy erre nem jut idő és személyzet, és ennek az oka a rendszer – teszi hozzá.

Előfordul, hogy az ellátás már az elején csődöt mond. Egy másik kórházban például nemrég esett meg, hogy ittas beteget vittek be. Nem látszott súlyos esetnek, koszos volt, le kellett mosdatni. Közben egy sokkal súlyosabb beteg érkezett, ezért az ittas pácienst a fürdőben hagyták. Amikor húsz perc múlva visszatért az ügyeletes, a beteg már nem élt. Kiderült, hogy közben hányt, aspirált, s abba fulladt bele.

Mindenütt olyan iszonyatos az ügyelet terheltsége, hogy nem tudnak minden betegre figyelni. Ezekről az esetekről nem is volna szabad tudnia a közvéleménynek, hiszen az elkeseredett hozzátartozók soha nem az okok mélyére néznek, hanem a kórház igazgatóját és dolgozóit hibáztatják. A meglazult rendszer könnyen fölmondja a szolgálatot, aminek könnyen lehet tragédia a következménye. Ezt okozta a 2006 óta tapasztalható folyamatos forráskivonás.

Csókay András szerint azt nem értik az íróasztalnál ülők, hogy a beteggyógyítás elsősorban humánus feladat. A rendszerből ma nyolcezer szakápoló hiányzik, ez a legnagyobb probléma, és havonta több száz beteget veszítenek el értelmetlenül, mert nincs szerető és magas szintű ápolás.

A mostani kormánynak szörnyűséges bűne, hogy tudatosan először az egészségügyet kezdte csonkítani a rendeleteivel. Pedig még a fogolytáborokban is érvényben volt egy igazság, mégpedig az, hogy mindenki megkapta a szelet kenyerét, s ebben nem volt különbség fogva tartó és fogoly között. Az egészségügyi ellátás, mint a szelet kenyér, mindenkinek egyformán kell hogy járjon.

Az idegsebész arra a kérdésre, hogy mennyire osztja meg az orvostársadalmat az egészségügyben 2006 óta tapasztalható folyamat, elmondta, senki nincs az átalakítás ellen, de úgy nem lehet, hogy egyszer csak bezárnak egy intézményt, és ide-oda rakosgatják a betegeket, már ha van, hová. Az ötleteléseket, a forráskivonást a lelke mélyén mindenki felháborítónak tartja.

Nem félti az orvosokat, jövőre biztosan jó helyre szavaznak majd, inkább attól tart, hogy az egyszerű emberek megint bedőlnek a politikai kuruzslóknak. Olyan ez, mint egy drága és bonyolult kezelés, amit elkezd az orvos. A beteg szépen javul, de jön a kuruzsló, és lebeszéli a beteget a gyógykezelésről. Minden összeomlik, és ha a beteg mégis visszakerül, de már nem lehet segíteni rajta, akkor az orvos válik bűnbakká. Ez történt az országgal is, amikor 2002-ben jöttek a politikai kuruzslók, mert az emberek elfordultak a korábbi kezeléstől. Emiatt aztán ezrek haltak meg értelmetlenül.