Fásultan és örömtelenül | Weborvos

A depresszió a magyar lakosság 15 százalékát érinti, bármely életkorban és élethelyzetben megjelenhet.

A depresszió olyan hangulatzavar, amely már veszélyezteti a mindennapi elfoglaltságot: a beteg ilyenkor semmiben nem talál örömöt. Egy középkorú páciensnél 25 éves korában, egy családi tragédia után jelentkezett ez a betegség. Akkor még nem tudta, hogy depressziós, csak azt érezte, hogy állandóan fáradt, szorong, nem tud enni, és teljesen kilátástalannak érezte az életét. Orvoshoz nem ment, csak akkor, amikor már mindenféle kellemetlen testi tünet - szédülés, fejfájás - is jelentkezett. Szerencsére, olyan szakemberhez került, aki nemcsak a testi panaszaira koncentrált, hanem rákérdezett az előzményekre is.

A depressziósok egy része a megfelelő diagnózis hiányában nem kap megfelelő kezelést, pedig - ahogy a fenti történet is jelzi - e mentális betegség jól kezelhető. Nagyon fontos, hogy a beteg úgy tekintse a baját, mint bármely más betegséget, és minden apró tünetét mondja el az orvosnak. Az őszinte orvos-beteg kapcsolat, az együttműködés meggyorsítja a diagnózis felállítását, s így a kellemetlen tünetek kezelését is. A depresszió tünetei: nyugtalanság, fáradtság, szorongás, a koncentrációképesség zavara; önértékelési zavarok, pesszimizmus, a tehetetlenség érzése; álmatlanság, ébredéskor levertség; a régebben örömöt okozó tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése, általános örömtelenség; az étvágy elvesztése, testsúlycsökkenés; öngyilkossági gondolatok, és akár kísérletek is (Az öngyilkosok legalább 70 százaléka depressziós.); testi panaszok is gyakran társulnak a lelki tünetekhez: hasi, mellkasi, ízületi fájdalmak, fejfájás, szédülés, a szexuális késztetés csökkenése.

A betegségnek sokféle lefolyása lehet: az évszakokhoz kötődően is változhat a páciens állapota, de az állandósuló stressz, a rossz anyagi helyzet vagy egy súlyos veszteség is kiválthatja a depresszív állapotot. Abban az esetben, ha a kór öröklődő hajlamra vezethető vissza, nagyobb a valószínűsége annak, hogy az egész életet végigkíséri: ilyen a mániás depresszió, amikor a tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak.

A depresszió egyik kiváltó oka az állandóan fennálló stressz lehet. Bár stresszre szükségünk van ahhoz, hogy élni tudjunk - hiszen ez segít hozzá, hogy megoldjuk a feladatainkat, hogy jó teljesítményt nyújtsunk -, de krónikussá válása esetén ártalmassá válhat a szervezet számára. Ilyen esetben ugyanis nincs lehetőségünk a pihenésre, energiaraktáraink feltöltésére: egyre jobban kizsákmányoljuk a testünket, ami mindenféle testi és lelki zavarokkal reagál erre. Kialakulhat egy olyan lélektani állapot, amely a kilátástalanság állapotához vezethet - ez a depresszió lényege.

Végleges választ arra a mai napig sem találtak a szakemberek, mi az oka a depressziónak, az azonban bizonyos, hogy többféle kiindulási pontja lehet. Gyakran környezeti, biológiai és pszichológiai tényezők együttes hatása váltja ki, de fontos ok lehet a genetikai hajlam. Ez különösen a már említett mániás depresszió kialakulásának legfőbb oka, amely már serdülőkorban is megkeserítheti a páciens életét. Azok az emberek, akik szorongóbbak, alacsony az önértékelésük, eleve pesszimistán szemlélik a világot, hajlamosabbak a depresszióra. A betegség általában több hónapig tart - ezek a depresszív időszakok 4-5 hónaposak -, s amennyiben az illető nem kap megfelelő kezelést, a baj krónikussá válhat. Ez általában a betegek 15 százalékánál fordul elő, náluk akár egy évtizedig vagy még tovább is elhúzódhat a depresszió. Az esetek nagyobb részében általában fél-egy év a betegség időtartama - sokszor spontán gyógyulás vet véget a tüneteknek -, persze ez az időszak megfelelő kezeléssel lényegesen lerövidíthető.

Ha a többi mentális betegséggel hasonlítjuk össze, a depresszió igen jól kezelhető betegség. Az elsődleges kezelési mód a megfelelő antidepresszánsokkal való gyógyszerezés, amely a betegek 80 százalékánál gyógyulást hoz. Amikor a szakorvos kiválasztja, milyen gyógyszereket ír fel a páciensének, nemcsak a tüneteket, hanem - többek között - a beteg nemét, korát, egyéb betegségeit is figyelembe veszi. A kezelés általában 5-8 hétig tart, s ha az illető jól reagál a különféle pirulákra, az antidepresszánst ajánlott még legalább fél évig tovább szednie, hogy a betegség kiújulását megakadályozzák. A pszichoterápia egyedüli alkalmazása enyhébb depresszióban önmagában is elég lehet, de leginkább a kombinált - gyógyszer és terápia - kezelés hozhatja a legjobb eredményt. A betegnek az előbbieken kívül még a környezete, a családja, a barátai támogatására is nagy szüksége van, hiszen a rossz otthoni légkör, a társaság hiánya, a magára maradottság még inkább súlyosbíthatják az állapotát.

Megértés, türelem, érzelmi támogatás - ezekre van a depressziós betegnek a legnagyobb szüksége. A „próbáld már meg összeszedni magad" kezdetű mondatok nem segítenek, hiszen itt nem arról van szó, hogy valakinek rossz a kedve, és csak lustaságból fekszik egész nap az ágyban. Próbáljunk beszélgetni vele, hívjuk sétálni, moziba, társas összejövetelre, igyekezzünk kimozdítani a lakásból. Ha volt olyan hobbija, amit betegsége előtt szívesen csinált, biztassuk arra, hogy ismét kezdje el. Ne erőltessünk semmit, de érezze, hogy mellette állunk, figyelünk rá és támogatjuk.