Feltételes módok

Több irányból is gúzsba köti a jövőre megalakítandó új egészségpénztárakat a kormány tervezete.

Halálbiztosak lehetnek-e a kizárólag a magánbiztosítók közötti versenyt pártoló liberális közgazdászok abban, hogy ez meghozza azt az előnyt, amivel feldicsérik, és semmit sem mutat fel azokból a hátrányokból és veszélyekből, amelyeket elhallgatnak? Miért olyan biztosak az egybiztosítós rendszer baloldali és jobboldali hívei abban, hogy a status quo megőrzése, toldozva-foldozva javítgatása a kívánatos megoldás; miért pereg le róluk az állami monopóliummal szemben felhozott minden kritika? - idézi a múlt hét végén a Népszabadságban megjelent Kornai tanulmányból a HVG elemzése. S bár a felek változatlanul szilárdan hisznek saját feltételezéseikben, politikai kompromisszum eredményeként a közös mű mégis megszületett: a múlt héten a kormány átvezette javításait az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról szóló törvénytervezet szövegén, a következő hetekben pedig a parlamenti képviselők is megfogalmazhatják módosító javaslataikat - írja a lap.

Csakhogy kérdések özönét generálják a 117 gépelt oldalt megtöltő paragrafusok és a hozzájuk tartozó magyarázó szöveg, s nem csupán azért, mert a részletekről szóló útmutatást a törvény elfogadása után elkészülő végrehajtási rendeletekre hagyják. A korábbi döntésekkel levert cölöpök a helyükön maradtak: a járulékfizetés ezután is kötelező lesz, a társadalmi szolidaritás és kockázatközösség elve is deklaráltan tovább él. Az elmúlt hetekben közzétett, a koalíciós egyeztetéseken körvonalazódott struktúra sem változott, így a jövő év során mintegy nyolc-tíz egészségbiztosítási pénztár alakulhat meg - valamennyi 50 százalék plusz egy szavazatnyi többségi állami tulajdonnal. A kinek és miért lesz jó ez a modell alapkérdésre, amelyre eddig csupán hittételek voltak forgalomban, most legalább néhány válasz körvonalazódni kezd.

A Fidesz szakpolitikusai változatlanul az egészségügy lenyúlásáról beszéltek az általuk Népegészségügy vagy üzleti biztosítás? címmel kezdeményezett múlt szerdai parlamenti vitanapon, amely összességében olyan benyomást tett, mintha vakok emelt hangon magyaráznának süketeknek, akik viszont kézjelekkel akarnak válaszolni. De momentán mérsékeltnek tűnik a magántőke lelkesedése is a várhatóan megnyíló egészségügyi piac láttán.

Kiváltképp a multinacionális cégek bizonytalanok: a külföldi tulajdonosok nem igazán értik az idehaza hungarikumnak tekintett modellt, viszont pontosan érzékelik az ellenzék fenyegetéseit, amely hatalomra jutása esetén mindent visszacsinálna.
Változatlanul nincs világos magyarázat arra, miben áll majd a verseny, amely javítani hivatott az ellátást. Ha ugyanis a pénztárak nem múlhatják felül a 2 milliós taglétszámot, ezen a méreten felül nem érdekeltek további tagtoborzásban. Különösen akkor, ha egy pénztárnak saját területétől távol eső helyen, mindössze néhány tag kedvéért kellene szerződnie, szolgáltatást nyújtania.

Ráadásul a pénztárak közötti átlépés adminisztratív költségeit is a csábítónak kell állnia (az egészségügyi tárca évi egyszeri biztosítóváltási javaslatát egyébként a kormány kétszerire módosította). Ha viszont a beteg már választott magának pénztárat, a mainál szigorúbb beutalási rendre számíthat. Jóllehet háziorvosát továbbra is tetszése szerint választhatja meg, betegként már a biztosító szabta utat kell bejárnia. Ha pedig netán olyan intézményben kíván gyógyulni, amely nem szerepel a pénztár szerződött partnerei között, a beutaló orvosnak erre engedélyt kell kérnie. Versenyt korlátozó tényező az is, hogy hol lakik a biztosított: ha a számára elérhető kórházból, szakrendelőből arrafelé nincs választék, szinte mindegy, melyik pénztár tagjaként veszi igénybe - ugyanazt a szolgáltatót.