Fialtatók

Ma már mindenkinek lehet gyermeke, ha másként nem, vesz magának ivarsejteket.

Ha nem megy törvényes úton, akkor a feketepiacon. Hazánkban nem nehéz olyan nőket találni, akik szinte főállásban árulják petesejtjüket a leendő szülőknek, jóllehet a törvények tiltják, hogy ezért pénzt fogadjanak el. Hazánkban a becslések szerint 100-150 ezer pár hiába próbálkozik, nem sikerül gyermeket nemzeniük. Sokuknak az jelentheti az egyetlen megoldást, ha a petesejtet a női szervezeten kívül termékenyítik meg, majd a megtermékenyült embriót visszaültetik az anyaméhbe. Ez az in vitro fertilizáció (IVF), köznapi nevén a lombikbébiprogram.

Normális esetben a spermium és a petesejt a leendő szülőktől származik. Igen ám, de mi van akkor, ha egyikük vagy másikuk nem rendelkezik erre alkalmas ivarsejttel? Ha a férfi részéről áll fenn a nemzőképtelenség, megoldást nyújthatnak az itthon is évtizedek óta rendelkezésre álló spermabankok. Működésüket pontosan szabályozza törvény, a donorok csupán tízezer forint körüli költségtérítést kapnak a fáradságukért.

Egészen más a helyzet akkor, ha valamilyen okból a nőnek nincs megtermékenyítésre alkalmas petesejtje. Ilyenkor a donornak összehasonlíthatatlanul bonyolultabb eljárás alá kell vetnie magát. Mert ebben az esetben az lehet az egyetlen megoldás, ha valaki adományoz petesejteket a reménybeli anyának, amelyeket a férj vagy élettárs ivarsejtjeivel megtermékenyítenek, majd osztódás után az asszony méhébe ültetnek.

Magyarországon az ivarsejt adományozását 1997-ben szabályozták. Az eredeti jogszabály előírta a teljes anonimitást, de a kérdés körül kibontakozó társadalmi vita hatására egy 2005-ös módosítás lehetővé tette, hogy a jogszabályban pontosan meghatározott rokonsági fokba tartozó családtagok is tehessenek felajánlást. A törvény rendelkezése szerint „ivarsejt adományozásáért ellenérték nem kérhető és nem adható". A jog szerint az így fogant gyermek anyja az, aki megszüli. A petesejtdonornak tehát semmilyen joga nincs az így született gyermekhez, ezért itthon ismeretlennek és közeli hozzátartozónak egyaránt ajánlhatja a petesejtjét bármelyik egészséges, 35 éven aluli nő, aki már szült.

Kérdés tehát, hogy a rászoruló meddő asszonyok miként jutnak - a sikertelen kísérletek miatt akár többször is - petesejthez. Az átláthatóbb esetekben rokonaik segítenek rajtuk, de olykor ismeretlenek ajánlják fel, fizetség ellenében, petesejtjüket. Az egyik magyarországi intézménynél felmerült a gyanú, hogy ennél aktívabban működött közre abban, hogy a petesejtjüket értékesítők vevőket találjanak.

A Ciris Nemzetközi Reprodukciós Intézet Kft. ellen a napokban azért is feljelentést tettek, mert kiderült, hogy ebben az intézetben a statisztikai átlag többszöröse az olyan esetek száma, ahol a donoroknál úgynevezett túlstimuláció lépett fel. Ez életveszélyes állapotot is jelenthet, annak a gyógyszeres hormonkezelésnek lehet a következménye, amellyel a donor szervezetét arra próbálják rávenni, hogy minél több petesejtet állítson elő, így minél nagyobb számban álljon rendelkezésre női ivarsejt a lombikbébikhez. Erre azért van szükség, hogy ne csak a szokásos ciklusonkénti egy, esetleg két petesejtje érjék megtermékenyíthetővé, hanem legalább 10-12. Ez már egy ilyen beavatkozásnál kellően nagy szám ahhoz, hogy esély legyen a sikerre.

Ebből is kitűnik, hogy nem veszélytelen vállalkozás a petesejt felajánlása a donor részéről. Bár a petesejtek biztonságos fagyasztása már néhány éve megvalósítható, Magyarországon még nem bevett gyakorlat, így tehát a petesejt-adományozás során a két nő ciklusát gyógyszeresen össze kell hangolni. Ez az eljárás pedig kivitelezhetetlen anélkül, hogy az asszonyok ne ismernék egymást, így tehát az anonim felajánlás már csak ezért is életszerűtlen.

A továbbiakban minden úgy megy, ahogyan az a lombikbébiprogramban szokásos, azzal a különbséggel, hogy az érett petesejteket a 14. nap környékén a donor petefészkéből szívják le. Ezeket aztán a befogadó férjének ivarsejtjeivel termékenyítik meg, és a befogadó méhébe ültetik vissza a megfogant embriókat. Még tíz napot, két hetet kell várniuk a leendő szülőknek, hogy kiderüljön, létrejött-e a terhesség, vagy újra kell próbálkozniuk.

A törvény egyebek mellett a későbbi vérfertőző kapcsolatok kizárása miatt támogatja azt, hogy lehetőség szerint vér szerinti rokonok adományozzanak egymásnak. Ez első rápillantásra ellentmondásnak látszik, pedig logikus: így a családban nyomon követhető, hogy ki kinek adott petesejtet, és könnyen kizárható, hogy az így születő féltestvérek később házasságot kössenek.

Mivel nehéz megállapítani, mennyien vannak a „főállású" donorok, nem lehet megmondani, mekkora kockázatot jelent ez a későbbi esetleges vérfertőzéses kapcsolatok miatt. A következő kérdés azonban minden donornál felmerül: a szervezetük elégeli-e meg előbb a gyógyszeres kezelésekkel járó hormoningadozást, vagy a hatóságok a sok közjegyző előtt vállalt újabb „unokatestvért"?

Az ilyen ügyleteknek persze a jogi részen túlmenően erkölcsi és pszichológiai vonatkozásuk is van. Az egyik: vajon miért is olyan fontos a befogadó nőknek az, hogy ők szüljék meg a gyermeket, hiszen örökbe is fogadhatnának? Bán Judit klinikai szak-pszichológus szerint a válasz egyértelmű: aki kihord, megszül és szoptat egy gyermeket, a világ előtt is az válik az anyjává. Éppen ezért keletkezik zavar a fejekben, ezért válhat a „titok" betegítővé: „az a gyerek 99,9 százalékban az enyém, csak az az egy sejtecske másé" - sulykolja magába az anya. Igen ám, csak az az egy sejtecske a gyerek genetikai állományának fele. Kérdés az is, hogy vajon a donoroknak ez a fél nem hiányzik, az, amelytől ha jogilag nem is, de biológiailag ők az anyák.

Bán Judit, aki harminchét évig volt pszichológusa a SOTE 2-es számú klinikájának, és több ilyen esettel találkozott, azt tapasztalja, a donorok bármiről képesek meggyőzni magukat, hiszen annyi pénzt kapnak, amennyit egy életen át nem lennének képesek összegyűjteni.