Gondatlanság miatt amputáltak

Gondatlan kórházi kezelés miatt veszítette el a lábát egy férfi - állapította meg a megyei bíróság első fokon.

Tamás Béla nyugdíjas még 2007 elején agyi infarktussal került a siófoki kórházba, ahonnan a pécsi neurológiai klinikára szállították át -írja a Dunántúli Napló. Innen utalták rehabilitációs kezelésre a szigetvári kórházba, későbbi kínszenvedései színhelyére. Szigetváron a felvételi lapjára feljegyezték, hogy bal bokáján egy korábbi eredetű, felfekvéses bőrelhalás látható, ami azért különösen figyelemreméltó, mert Tamás Béla cukorbeteg volt, és a cukorbetegek sebei igen nehezen gyógyulnak. Következésképpen fokozott gondozást, odafigyelést igényelnek. Mindezek tudatában volt a kórház is, de sem a sérülésére, sem a cukorbetegsége kezelésére nem fordítottak figyelmet.

Lábával egy hétig senki sem foglalkozott, s a szükségesnél négy nappal később vitték a sebészetre, hogy az elhalt részeket kivágják. Ezután egy vályúszerű eszközbe tették a lábát, de annak súlyos következménye lett. - Mint utólag kiderült, ennél nagyobb bűnt nem is követhettek volna el ellenem - olvasható a beteg bírósági beadványában. - A rögzítés alatt a lábam még jobban befülledt, a külbokán meglévő sebben a baktériumok elkezdtek szaporodni, és miután a lábamat nem lehetett mozgatni, a bal sarkam hozzáért a rögzítő végéhez, ami azt felsértette. Újra kialakult tehát a felfekvéses bőrelhalás, s kiderült, hogy a cukorbetegségét egyáltalán nem kezelik.

Lánya és felesége gyakran járt be hozzá, és egy alkalommal lánya, Bea, megmérte apja cukorszintjét. - Észrevettük, hogy nem kap gyógyszereket, ezért otthonról behoztam a műszert - meséli -, és kíváncsiságból megmértem a cukorszintjét. A kórház orvosnője, amikor meglátta a cukormérőt, kikérte magának, arra hivatkozott, hogy neki három diplomája is van, és nem érti a bizalmatlanságot. Miután mutattam neki, hogy húszas szintet mértem, ami rémisztőén magas, és kértünk gyógyszert, átadott nekünk egy tollal a két átlós irányban áthúzott, kitöltetlen receptet azzal, hogy én tudni fogom, hogy az mit jelent. Azonban sem Tamás Bea, sem más nem tudja a mai napig, mit jelentett a doktornő kitöltetlen receptje és különös hozzáállása a beteghez, akinek állapotát olyan jónak találta, hogy javasolta hazabocsátását.

Tamás Bea azonban kérte, hogy őelőtte kössék át apja lábát, mert megnézné, miként kell azt majd otthon csinálnia. Ekkor derült ki, hogy a bokáján tenyérnyi helyen nyílt hús volt, sarka pedig elüszkösödött. Lábszárközépig kellett levágni a lábát. Ezután egy négynapos ünnep alatt lánya hazavitte, s megmutatta a helyi orvosnak. Ő azt állapította meg, hogy véleménye szerint további csonkolás szükséges. Ezt megerősítette a szigetvári kórház ügyeletes orvosa, akihez visszavitték a beteget, sőt, azt is mondta, hogy állapota életveszélyes.

Az eljárás miatt felháborodott család ekkor a pécsi sebészeti klinikán keresett segítséget, ahol mást már nem tehettek, mint hogy combközépben amputálták Tamás Béla lábát. Az ügyben polgári pert indított a kórház ellen. A napokban hozott első fokon úgynevezett közbenső ítéletet a Baranya Megyei Bíróság a követelés jogalapjáról. A 14 oldalas ítéletben dr. Gelencsér Zoltán bíró megállapítja, hogy a kórház, illetve annak jogutódja kártérítő felelősséggel tartozik a felperesnek a kellő gondosság elmulasztásával okozott kárért, amely végül a bal alsó végtag amputációját eredményezte. - Sajnálom, hogy ügyfelem nem élhette meg az ítéletet -mondja Tamás Béla jogi képviselője, dr. Martin Zoltán ügyvéd. - Halálában az is közrejátszott - tette hozzá -, hogy lába levágása miatt elvesztette élni akarását, de talán holtában sikerült igazságot szolgáltatni a számára.