Gyermekpárti politikára van szükség | Weborvos

A csökkenő összegből kellene egyre több ember nyugdíját fizetni.

A társadalmi nyugdíjbiztosítás a szolidaritás elvén alapul, és a nemzet mint közösség viseli a kockázatát. E szerint az aktív dolgozók és munkáltatóik által befizetett nyugdíjjárulékot az éppen nyugdíjas korú emberek járandóságára fordítják. Vagyis amit az aktívak befizetnek, az megy el az idősebb generációk nyugdíjára.

A fiatalok és az idősek aránya éppen ezért rendkívül fontos. Igazán kedvező demográfiai mozgást kizárólag a múlt század közepén, 1951 és 1953 között lehetett tapasztalni. A Ratkó-korszak három éve alatt 11,04 ezrelékes volt a nemzet gyarapodása, vagyis 110-114 ezerrel több gyermek született, mint ahány állampolgár meghalt.

Később változott a helyzet, mert egyebek mellett legalizálták az abortuszt. A gulyáskommunizmus idején már jóval kevesebb gyermek született, s amikor a rendszerre „rácsapódott" az újkapitalista gazdaság, drámaian csökkent a népesség.

Több évtizede tehát egyre kevesebb gyermek, azaz leendő munkaerő, majdani „nyugdíjaseltartó" születik. De nemcsak a gyermekek, hanem a munkahelyek száma is csökkent, így kevesebb járulék folyik a kasszába. A csökkenő összegből kellene egyre több ember nyugdíját fizetni. Az állam akkor is köteles kifizetni a nyugdíjakat, ha kevesebb járulék gyűlik össze, s a költségvetésből pótolják. Ez a rendszer tehát csak a jelenlegitől gyökeresen eltérő, családbarát, növekedést ösztönző gazdaságpolitika mellett tartható fenn.