Gyógyszerárak: Zsebüket védhetik a betegek | Weborvos

Sajátos elképzelést vázolt föl a Magyar Gyógyszerészi Kamara a gyógyszerkassza tervezett felülvizsgálata kapcsán.

Hírek szerint a nemzetgazdasági tárca százmilliárd forintot takarítana meg az orvosságok közfinanszírozására szánt keretből. A logika szerint, ha ez forráskivonást jelentene, növekednének a betegek anyagi terhei is, de a kormány elkötelezett a betegterhek mérséklésében. Az egészségügyért felelős államtitkárság által vitára bocsátott Semmelweis-terv is a közpénzek hatékonyabb felhasználását helyezi előtérbe - emlékeztet a kamara.

Az MGYK egyetért abban, hogy a gyógyszertámogatást nem szabad csupán költségvetési tételként kezelni, mert „a dolgoknak ára, az életnek azonban értéke van". Hankó Zoltán, a testület alelnöke úgy látja, az érdekeltségi viszonyok felülvizsgálatával és a betegek érdekeltségének megteremtésével kivédhető, hogy a pácienseknek mélyebben kelljen a zsebükbe nyúlniuk. Ennek egyik előfeltétele az lenne, hogy „szót fogadjanak", és fegyelmezetten szedjék orvosságukat.

Sokéves tapasztalatok ugyanis azt mutatják Hankó szerint, hogy a terápiák nemegyszer azért hatástalanok, mert sok gyógyszerszedő nem tartja be sem az orvos, sem a gyógyszerész utasításait. Ha valaki rosszul szedi gyógyszereit, vagy nem változtat előírás szerint életmódján, akkor beteg marad, és az orvosság is kárba vész. Ezután drágább gyógyszerre vagy kórházi kezelésre szorulhat. Ugyanez a helyzet az „összevissza", vagy több gyógyszer ellenőrzés nélküli együttes szedése esetén is. Ezek az esetek a kamara szerint fölösleges kiadást jelentenek nemcsak magának a betegnek, hanem a gyógyszerkasszának is, ezért a betegek együttműködésének megteremtése a leghatékonyabb támogatáspolitikai eszköz lehet.

Hankó szerint olyan változtatásokra lenne szükség, amelyek segítik az orvost és a gyógyszerészt ebben a munkában, és - mint mondta - a rendszerben meg kellene jelennie a beteg személyes felelősségének is az őrá fordított közösségi erőforrások felhasználásáért. -E nnek sokféle technikája lehet. A lényeg, hogy a rendszer ne szankcionáló legyen, hanem akár anyagilag is ösztönözze a beteget az együttműködésre - közölte az alelnök. Kulcskérdés a beteg ember állapotának folyamatos ellenőrzése, amelyből kiderülhet, együttműködött-e gyógyítóival. Egy ilyen rendszer sok tapasztalati ténnyel segítené a tudományt, legjelentősebb eredménye azonban az egészségi állapot megfelelő karbantartása, javulása lenne, amit Hankó alapvető közösségi érdeknek nevezett.