Gyógyszerrezisztencia-diagnosztika a láthatáron

Az alternatív kezelési módszerek választása révén a páciensek gyógyulási esélyei is javulhatnak.

Megkezdődtek a klinikai vizsgálatai annak a rendkívül ígéretes diagnosztikai eszköznek, amely hatékonyabbá teheti bizonyos rosszindulatú hematológiai betegségek és krónikus gyulladásos kórképek kezelését. A sikeres vizsgálatokat követően a teszt két-három éven belül a betegek számára is elérhetővé válik.

Az in vitro diagnosztikai tesztrendszer, amely a hazai alapkutatási eredményen alapuló és a szegedi Solvo Biotechnológiai Zrt. tulajdonában lévő szabadalmaztatott MultiDrugQuant assay technológiára épül, lehetővé teszi az egyes daganatos és gyulladásos betegségek kezelése során gyakran fellépő gyógyszer-rezisztencia felismerését, ezáltal a terápia személyre szabott megválasztását. Az eszköz kifejlesztésére és piacra történő bevezetésére létrejött kutatási konzorcium által koordinált projekt összesen 40 hónap futamidejű, a résztvevők mintegy 50 emberévnyi munkaerő-ráfordítással számolnak.

A sikeres fejlesztés és a klinikai vizsgálatok záloga az ipari partnerek (Solvo, 77 Elektronika, T-sejt Orvosdiagnosztika) és három egyetem (SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, DEOEC, PTE-OEKK) szoros együttműködése. A projekt célja, hogy a tesztrendszer ne csak kísérleti-laboratóriumi, hanem rutin diagnosztikai - kórházi - környezetben is alkalmazható legyen az egyes daganatos és gyulladásos betegségek terápiájában gyakran megfigyelhető úgynevezett multidrog-rezisztencia (MDR) előrejelzésére. E jelenség hátterében leggyakrabban olyan, sejtmembránban elhelyezkedő szállítófehérjék (transzporterek) állnak, amelyek képesek a kemoterápiás és immunszuppresszív (az immunrendszer működését elnyomó) szereket a sejtből kipumpálni, gyógyszerekkel szembeni rezisztenciát eredményezve. Az MDR gyakorisága a még kezeletlen esetekben 40 százalék körül van, így egyértelműen a leggyakoribb rezisztenciaformának számít; a kezelésekkel szembeni - akár átmeneti - rezisztencia pedig a páciensek állapotának jelentős romlásához vezethet.

A transzporterek aktivitásának a kezelés célpontját jelentő sejtekben történő meghatározása lehetővé tenné bizonyos szerekkel szembeni rezisztencia előrejelzését, a terápiára nagy valószínűséggel reagáló páciensek kiválasztását és a nemkívánatos gyógyszermellékhatások előfordulásának csökkentését, ezáltal az onkológiai és reumatológiai ellátás javítását. A rezisztens esetekben nem csupán a hatástalan kezelés költségei és gyakran súlyos mellékhatásai lennének megspórolhatók, de alternatív kezelési módszerek, például biologikumok választása révén e páciensek gyógyulási esélyei is javulnának. A sikeres klinikai vizsgálatokat és engedélyezési eljárást követően az eszköz várhatóan két-három éven belül a kórházakban fogja kedvezően befolyásolni a kezelések kiválasztását, hatékonyságát és biztonságát, nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is.