H1N1: tudományosan, elfogulatlanul

New Scientist: az oltásnak lényegesen kisebb a kockázata, mint a betegségnek.

Nem úgy viselkedik, ahogy vártuk, és nem is úgy, mint a hagyományos influenza - emiatt egyre nagyobb a tanácstalanság a világban a H1N1-járvány kapcsán. A legfontosabb különbségeket a New Scientist gyűjtötte csokorba.

A mítoszromboló összeállításnak - ahogyan az eddigi magyar tapasztalatoknak is - egyetlen világos konklúziója van: az oltásnak lényegesen kisebb a kockázata, mint a betegségnek. A szakértők eleinte arra számítottak, hogy a H1N1-fertőzés nagyjából ugyanazokkal a tünetekkel jelentkezik majd, mint a szezonális influenza: a „hivatalos" magyar felvilágosító plakáton ma is az olvasható, hogy a legjellemzőbb, a betegség felismerését nagyban megkönnyítő kísérőjelenség a magas láz és a köhögés.

Ehhez képest az eddigi nyugat-európai esetek mintegy felénél egyáltalán nem jelentkezett láz, és még a kórházban ápolt legsúlyosabb betegek tizede is láztalan maradt. Az elhúzódó köhögés tényleg viszonylag gyakori ugyan, ám sokszor egyáltalán nem az influenza elején, hanem - szövődményként - a vírusfertőzés lefutása után bukkan fel.

Ugyanakkor sűrűn felbukkan tünetként a légszomj, a mellkasi fájdalom és az elkékült ajak - pedig ezekről a legtöbb felvilágosító anyagban nem esik szó.

Gyakori tévhit, hogy a H1N1-fertőzés halálozási rátája alacsonyabb, mint a szezonális influenzáé. Ezt eddig a hivatalos adatok is többé-kevésbé alátámasztják. Ám az is nagy biztonsággal megjósolható, hogy a fiatal felnőttek között a H1N1-nek sokkal több áldozata lesz, mint a szezonális influenzának, mivel már jelenleg is mutatkozik ilyen különbség az új influenza „javára".

A korábbi járványok tapasztalatai alapján alakult ki az a hiedelem, hogy az egészséges emberek biztonságban vannak, a kór csak a beteg, legyengült szervezetek számára jelent súlyos veszélyt. Ez azonban a H1N1-vírusra garantáltan nem igaz. Az eddig az új vírus miatt meghalt fiatal felnőttek kétharmadának és a babák 80 százalékának nem volt olyan alapbetegsége, ami miatt kiemelt kockázatúnak számítottak volna.

Ugyancsak elterjedt vélemény - még orvosi körökben is -, hogy az egészséges táplálkozás, a sok vitamin, a maszk és a rendszeres kézmosás megvéd az új influenzától. Talán így van, de bizonyíték egyikre sincs (legkevésbé az étkezéssel kapcsolatos tanácsokra - de például kanadai ápolónők körében a maszkviselés és a fertőzés begyűjtése között sem tudtak semmilyen irányú kapcsolatot felfedezni). Arra viszont van, hogy a dohányzás abbahagyása és súlyfölösleg csökkentése mérsékli a súlyos szövődmények kockázatát.

Az immunrendszer állapota az új vírus „elkapása" szempontjából amúgy teljességgel indifferens, mivel az állati eredetű, az ember számára ismeretlen genetikai anyagú vírus ellen senkinek sincs immunitása, ezzel a kórokozóval ugyanis még nem találkoztunk, nem alakulhatott ki védettség vele szemben. Az immunerősítés persze hasznos, de inkább a szövődmények megelőzésében lehet szerepe.

- Nem kell félni a betegségtől, mert van ellene hatékony oltóanyag - vélik sokan. Vakcina tényleg létezik, hatékony is, de még a leggazdagabb országokban sem fog mindenkihez időben eljutni (még azokban az országokban sem, ahol a kormányok gyakorlatilag a teljes lakosság számára megrendelték - oltóanyaggyártóból ugyanis kevés van, a legtöbb helyen várakozni kell a vakcinára). Az oltóanyagok biztonságosságára vonatkozó felvetésre a New Scientist által említett vizsgálat felhoz egy szemléletes példát: az eddigi influenzaoltási kampányok közül az 1976-os volt a legproblémásabb, ott (az USA-ban) tíz súlyos mellékhatás jutott egymillió oltásra (összesen 48 millió embert oltottak be, és 25-en haltak meg egy olyan betegségben, amelyben az oltás nyomán létrejött antitestek megtámadták a páciens idegrendszerét). Az összes többi kampányban lényegesen kisebb volt a mellékhatások aránya, és az eddigi információk szerint az újinfluenza-oltás a kifejezetten kis kockázatú vakcinák közé tartozik - miközben minden 20 ezer, 4 éven aluli fertőzöttből egy biztosan kórházba kerül a betegség miatt. (Itthon az Index információi szerint eddig körülbelül félmillió ember kapott új influenza elleni oltást, ebből 38 olyan esetet jelentettek az orvosok, amely valamilyen feltételezett mellékhatásra utal. A jelentések többsége oltás utáni lázról, felkar- és izomfájdalomról, illetve el-esettségről, zavarodottságról szólt. Ezek közül 15 esetnél lehetséges összefüggés az oltás és a mellékhatás között.)

A legtöbb kétely a mostani H1N1 vírus mutációs hajlamára vonatkozik - vagyis arra, hogy kifejlődik-e belőle olyan változat, amelyik fertőzőképesebb, „halálosabb" vagy a gyógyszerekre kevésbé fogékony a jelenleginél. Ezt ma senki nem tudná cáfolni (mint ahogy megerősíteni sem), annyit azonban el lehet mondani, hogy az influenza-világjárványok során a második hullám gyakran súlyosabb az elsőnél.

További kockázati tényező, hogy a sertésinfluenzához hasonló, állati eredetű járványokra - az intenzív állattenyésztés, vagyis az „állatgyárak" terjedése miatt - elméletileg egyre sűrűbben számíthatunk. Vagyis nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, mint a legutóbbi hongkongi vírus okozta járvány idején, hogy aki most túléli a fertőzést, az utána évtizedekig biztonságban lesz.