Ha a gyógyszer nem elég

Vajon megszokhatjuk-e annak a gondolatát is, hogy egy elektróddal az agyunkban éljünk?

Válhat-e a mély agyi stimulusnak (deep brain stimulation, DBS) nevezett módszer általánosan elterjedtté, milyen orvosi-etikai-szociológiai szempontokat kell figyelembe vennünk, hogyan lehet az eddigi tapasztalatokat a leghatékonyabban megosztani az érintettekkel? A trieszti SISSA intézet munkatársai ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására szerveztek nemrég nemzetközi műhelyvitát Varsóban.

Sajnos napjainkban világszerte milliókat érintenek különféle súlyos, idegrendszeri eredetű megbetegedések, mint a disztónia, a Tourette-szindróma vagy a klinikai depresszió valamint a társadalmak elöregedésével rohamosan nő a Parkinson- és Alzheimer-betegségekben szenvedők száma is. Eddig ötvenezer ember kapott új esélyt betegsége tüneteitől való legalább részleges megmenekülésre, látszólagos gyógyulásra a DBS segítségével.

A konferencia előadói választ adtak arra a kérdésre is, hogy a DBS nem okoz-e megfordíthatatlan változásokat az agyban. Az olasz Mauro Porta professzor (IRCCS Galeazzi and Policlinico San Marco), a Bonnt és a Johns Hopkins Egyetemet (USA) egyaránt képviselő dr. Thomas E. Schlaepfer véleménye megegyezett abban, hogy ez az eljárás igen ígéretes, és súlyos pszichiátriai rendellenességek esetében alkalmazásának az előnyei jóval nagyobbak, mint annak veszélyei.